Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1883

5 lene adni, az enyésztet, s minek az istenit, az érzékentulit ábrázolnia kellene, az a sóvár kívánság örvényébe sodor. — Felette nagy kárt tesznek a kecses és ingerlő a szépnek alakjában: az ifjúság, mely a csupasz vétektől irtóznék, azok által édesgetve bukik belé s a mirigy nemzedékről nemzedékre ragad. — Mi üdvös, lia ártatlanul mulattatót olvasnak! lia irói szenny nem ragad az olvasó elmére! mi hasznos, lia oktatólag mulatót olvasnak; ha irónak bőlcsesége tetsző alakban ajánlkozik az elmének! De az uj regények között, melyeket Paris gyárt vagy Briissel utánnyomat, vagy Lipcse bocsát világgá hány erkölcsi máktermés van? De tegyük fel, hogy a regények mind nem ártanak a jó erkölcsnek; mégis megrontják az izlést s a költészet gátjául vannak. Mi tetszik a regényekben? Nem a tiszta szépség, hanem a kecses, melylyel el vannak öntve, az ingerlő, melylyel a körülmények szövetje az olvasót tartja. Mi lesz vége? e kérdés hajtja az olvasót, s hasztalanul tárja ki elünkbe elméjének minden virágait, csörgedezteti képzelüdésének minden patakját a költő: mi nem látunk, nem hallunk, csak azt tudakozzuk: mi lesz vége? csak azt kiáltjuk fülébe: mi lesz vége? s ha rögtön nem felel, ott hagyjuk! Innen van, hogy az egyszerű szép unalmas nekünk, s az oktató könyvek elaltatnak."*) - Manapság már „regénybe van foglalva az élet minden bűne (erénye nem igen), minden Ízléshez alkalmazva. — Ki van találva a regény s drámagyártás módja. — Ki mentheti meg az ujabb nemzedéket a reá áradt böleseség, regény-bölcseség sáska-csapásától

1

1? kérdi Imre Sándor a Budapesti Szemlében Székely Jánosnak „Miket ne olvassunk" müve ismertetése alkalmából, mely müvecske megszerzése minden családapára nézve kívánatos, noha a lapok megjelenésekor, — kivéve a Budapesti Szemlét — alig érintették. — Nem csuda, hiszen ez ügyben Kossuth lelkes szavai is csak elhangzottak. Éppen e jelenségből indul ki az említett müvecske szerzője. — Kossuth kikelt az érzékcsiklandó ledér áramlat ellen, mely étvágyat ingerelve a titkos gyönyör, élv, a „gonosz tudás fájának" gyümölcse iránt, lázitólag hat a családias kötelékekre s az erkölcsöket megmételyezi. . Az érzékiesség ingerével üzérkedés — mint találóan mondja— tisztogatás *) Hunfalvy Pál, Tanulmányok.