Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1883

Mit és mit ne olvassunk ? Az eszt népnek van egy közmondása, mely igy hangzik: „Mondd meg, mit eszel, s megmondom, ki vagy." Valóban az izlés érzéke az egyetlen, melyben túltesz az ember az állatokon. Némely állatnak hallása, másnak látása, harmadiknak szaglása jobb, mintáz emberé; az Ízlésben egy sem múlja felül. Azonban nagy a különbség e tekintetben az emberek között is. Minél műveltebb valaki, annál fejlettebb izlése, következőleg annál válogatósabb, választékosabb, nem a mennyiségre, hanem a minőségre fordit gondot. Mint minden közmondásban, ugy az emiitettben is rejlik tehát valami igazság. De ha a szellemi eledelre vonatkoztatjuk, teljes igazság lesz benne: mondd meg, mi teszi szellemi táplálékod, s megmondom, ki vagy. Itt és ott Ízlésünk alapján itéliink. Ez érzékünket mindkét irányban fejleszthetjük, tökéletesíthetjük, vagy elhanyagolván, megronthatjuk, s a szerint megőrizzük anyagi és szellemi életünk egészséges összhangzatáf, vagy pedig testi, lelki nyavalyák s természetellenes halál martalékaivá leszünk. r Általában mégis elmondhajuk, hogy kevesebb könynyelmüséget, gondatlanságot követnek el a szülök testi életünk ápolása, mint lelki életünk gondozása körül; sőt a mi viszásabb, az emberek legnagyobb része szemfülesebb, óvatosabb s józanabb eljárást követő háza s gazdasága körül tartott állatai, mint gyermekei életmódjára nézve Nem elégszik meg azzal, hogy lovait, igavonó barmait hozzáértő kezekre bízza, hanem utánalát, vájjon csakugyan kellőképen viselik-e gonját? Figyelemmel kiséri bánásmódjukat, hogy természetük, koruk s alkalmazásuknak megfelelő ellátásban részesüljenek; észlel, tapasztal s okul is mások példáján, s szerzett ismereteit gonddal érvényesiti jószágai javára. De azzal vajmi kevesen törődnek, mit csinálnak gyermekei, mi árt, mi basznál lelki épségük s fejlődésüknek. Megelégszenek, ha a gondviselés kezeibe ajánlották, ha tanítóik, tanáraik 1*