Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

64 az első lökés müve, melyet még két másik követett és a rombolás munkáját befejezte. így lett egy nagy, virágzó város néhány óra alatt romba döntve; számtalan gazdag és jómódú család a legnagyobb inség és nyomorba taszítva. A legkedvesebb viszonyok kíméletlenül széttépettek s a legédesebb örömök nyomor és siránkozássá váltak. Ha az ember körül tekintett, nem látott mást, mint romba döntött házfalakat, a holtak ezreit, kik félig a romok alá, félig összeégve szana szét hevertek. 30—40 ezerre ment az elveszettek száma s a kárt 670 millió tallérra becsülték. (Pallér.) Humbolt Sándor Caracas városának földrengés következtében történt elvesztét (1812.) a következőleg írja le: Barátaink nincsenek többé, a ház, melyben laktunk már csak romhalmaz, a város, melyet leirtam már többé nem létezik. A nap igen forró volt, a lég csendes, az ég felhőtlen. Nagy csütörtök volt s a nép tömegesen tódult az imaházakba. Az imádkozok közel végöket semmiről sem gyaníthatták. Délutáni négy órakor a harangok rögtön megkondultak; isteni s nem emberi kéz kényszerité őket e siri dalra. A föld 10 — 12 másodperczig tartó rázkódása riasztá föl a népet; a föld folyósnak látszott és forrott. Már azt hitték, hogy a veszedelemnek vége van, a midőn a föld alól rémületes dörgés hallatszott, melyre rögtön 3—4 másodperczig tartó tetőirányos lökés következett s egy negyedpercz alatt Caracas romokba volt dőlve s 9—10 ezer lakosa eltemetve. Ha azt mondjuk, hogy 9 —10 ezer lakos lelte sirjátaromok alatt, csak azon szerencséseknek számát emiitjük, kik hirtelen, mi roszat sem gyanítva, leginkább áhítatos imába merülve lepettek meg a halál által s igy megmenekültek azon szenvedésektől, melyek többi polgártársaikat érték. Gondoljunk azonban a szerencsétlenek azon tömegére is, kik megsebesiilten, összezúzott tagokkal, övéiket túlélték s aztán ápolás és élelem hiánya miatt vesztek el. — A nagycsütörtök és nagypéntek közti éj a határtalan nyomor képe volt. A város összeomlásakor sürü sötét porfelleg emelkedett fel, ez azonban estefelé ismét leszállt, a levegő ismét megtisztult, a föld ismét szilárd s nyugodt volt, az ég ép oly csendes és szép, mint máskor. A hold majdnem teljesen világított s az egész égboltozat csöndes és vidám alakja, borzasztó ellentétet képezett a hulla és romlepte földdel. Az anyák gyermekeik hulláit karjaikban