Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

59 nünk." — Sokat beszélnek a sors változékonyságról, sokat panaszkodnak azon nehézségek ellen, melyek a serdülő ifjúnak útjában állanak s nem ritka szülő elkeseredve kel ki a haladó kornak folyton növekedő követelményei ellen; más oldalról buzdítás hangzik, beismerik, hogy az árral úszni kell. Mégis minden szülő, már azon szeretetnél fogva, mely őt magzatjához s ezt viszont ő hozzá köti, örül gyermeke jóllétének, büszke értelmes, erkölcsös fiára, mig a gonosz fiu gyakran ősz atyja megszámlált napjait megrövidíti. Az anya szerencsével dicsekszik, ha gyermeke életre való, ha a nehézségeken felül emelkedni képes, ha biztos léptekkel halad ama czél felé, melyet maga elé tűzött. Kedves a szülőnek gyermeke jóléte. A gyermek jólétét azonban sok szülő sokféle képen érti. Némelyek a jelent nézik, gyermekük kényelmére vannak tekintettel s alig jut eszükbe gondolni arra, mi lesz majd aztán, ha a gyermek saját erejére támaszkodni kénytelen, hogyan fogja majd jólétét öuerejüleg megszerezhetni. A higgadtabb gondolkodásúak gyermekük jövőjét nézik. A legjobb állapotot, melyre gyermeküket juttatni kívánják, nem a jelenben, hanem a jövőben keresik. S ezek eljárása helyes. Az embernek végczélját önállóan kell megvalósítania, mert ezt egyénisége követeli. A megvalósításra pedig csak akkor lesz képes, ha a jelenben a jövőnek neveltetik. — A nevelés: az ember-eszme rendeltetésszerű kifejtése. Ezen eljárás nem a jelennek, hanem a jövőnek nevel, midőn alapját veti az emberi méltóság épületének, melyben az ember, igazi emberhez méltóan tölti el földi életének napjait. Az embert erkölcsi jelleme teszi igazi emberré. Ezen jellem nemcsak szép, de magasztos és fenséges, általa az ember is magasztos, fenséges alakot nyer. De a jellemhez szükséges, mint előbb kifejtettük: a gondolkodás, az érzés s az akarás összhangja, kívántatik egyrészt ügyesség a gondolkodásban s a beszédben, ügyesség az ismeretekben, másrészt kívántatik nemes kedély és szilárd akarat; szükséges, hogy a gyermek szelleme egyenletesen s egyöntetűen vezettessék azon tökély-eszmék felé, melyeket az igaz, a szép s a jó fogalmakkal fejlesztünk. Az ily nevelés első sorban embert nevel. A család épen ugy, mint az iskola munkálkodnak a gyermek jövőjén s szerencsés azon gyermek, ki a két nevelési tényező által egy irányban vezettetik, máskülönben az egyik működése a másikét akadályozza, vagy legalább gyengíti. A család s az iskola együttes czélszerü működése által ismeri meg az ember élete viszonyait, azokban felismeri élete