Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

58 rával bir." Mindamellett sok gondos családatya zokon venné, ha azt mondanák neki, hogy édes fia pl. a tudomány terén soha sem fog zöld ágra vergődni, hanem igenis derék iparos lehet belőle. Inkább járatja fiát az iskolába, a mig végre világosan belátja, hogy a mondás igaz, de hát vigasztalódik, hogy fia ha nem is lesz nagy ember, lesz legalább irnok — még sem lesz ő kézműves. A nevelés művészete abban áll, hogy a gyermeket végczélja felé vezesse azon uton, melyet természete meghatároz, mert az ember csak ugy fejlődik rendeltetésszerüleg, ha természetszerűleg fejlődik. A gyermek természete megismerendő, szerinte módosulandó a nevelési eljárás ugy, hogy az eredeti természetet nem hagyjuk elfajulni. A mi az eredeti természetből hiányzik, azt a helyes nevelés a szerzett természettel pótolja, hogy növendékéből embert neveljen. A szerzett természetnek szintén az eredetihez kell alkalmazkodnia, oly alakban s oly mennyiség és minőségben kell a tökélyt nyujtanunk, a milyeuben azt befogadni képes, különben nem marad ismét más, mint a rideg parancs, a kényszer. Ez áll a szoktatásról, ez az oktatásról. Minden gyermekhez „a maga nyelvén" kell beszélnünk, hogy az minket ne csak megértsen, hanem kövessen is. — A nevelés első neme nagyobbrészt negativ lesz. A gyermek fejlődését inkább magára bizzuk s szorítkozunk egyedül arra, hogy fejlődésének egyenes útjáról minden akadályt elhárítsunk. Ha hibát veszünk észre nála, nem fogjuk folytonos parancsokkal, folytonos útbaigazítással ostromolni, ez által csak azt érnők el, hogy a gyermek hamarább jutna hibáinak ismeretére, ellenkezőleg, önkénytelenül az igazra, a szépre s a jóra vezetjük, hogy ezek megszokása által ezeket némileg elsajátítván, magát s másokat ezek szempontjából nézzen. így könnyű átérteni, kiismerni a növendék természetét, mely játékában, beszédjében, magaviseletében, szóval egész valójában visszatükröződik. További eljárásunk: oktatólag fellépni, midőn már értelmes gyermek áll előttünk. A szoktatás és a példa, ugy az oktatás a gyermek természetének korcs kinövéseit lenyesi, hogy azok ártalmatlanokká válnak az embereszme rendeltetésszerű fejlődésére nézve, mert uj természetet teremtenek, mely a fejlődést elősegíti, buzdítja. * * * „A gyermeket nem a jelen, hanem a jövő — a mennyire lehet — legjobb állapotra, az emberiség eszményére kell nevel-