Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

55 szokja meg a sok hibát, mert mások rovására akarja saját erejét érvényesíteni s miután erre nem képes, igénybe vesz minden ismert eszközt akár jó az, akár rosz. Maga az önzés is forrása sok rosznak. Belőle keletkeznek különösen: az önfejüség, a kíváncsiság, az irigység, a hazudozás, a lopás, a tékozlás, a fösvénység stb. Jellemzi továbbá e kort az álhatatlanság és az elvnélküliség. De a gyermek sok jó tulajdonságra is tehet szert, melyek önzését ellensúlyozni képesek. Másrészt a hibák is különféle mértékben jelentkeznek, az egyiknél az önzés erősebben tör ki mint a másiknál, ismét némely gyermeknél a visszahatás erősebb, másiknál gyengébb. E szerint módosul a nevelési eljárás is, mert gyakran ugyanazon eljárás az egyik gyermekben a hibát javitja, mig egy másikban növeli. Tapasztaljuk ezt különösen a büntetéseknél. A hibák elsajátítása az ember-eszme rendeltetésszerű fejlődésére kártékonyán hat, a szép, az igaz és a jó megszokása ugyanezen eszme rendeltetésszerű fejlődését elősegíti. Az ember önző érzékiségénél fogva, de önzetlen esze eszményiségénél fogva, s midőn az ész a maga teljességében kifejlett, akkor lesz az önző ember önzetlenné. Azért kell a növendékben az észt fejleszteni, még pedig azon az uton, melyet természete kijelelt. Akkor tűnik fel az emberi méltóságteljes árjában, mint jellemes ember, mint igazi ember. — Az ember gondolkodását, érzését és akaratát követi a cselekvés. A cselekvés függ az akarattól, azért kívántatik határozott cselekvéshez határozott akarat. Ha az akaratot cselekvésében az ész eszméi vezérlik, ha a jót nem haszonért, élvezetért, hanem az erény és erkölcs iránti tiszteletből gyakorolja, akkor az ember az erkölcsi jellemre emelkedik. Az erkölcsi jellem képzése és biztosítása a legfontosabb. Az erkölcsi jellem képzésének a család veti meg alapját, ezt az iskola fejleszti s az élet alkalmat nyújt annak gyakorlás által való megszilárdítására. — Az érzéki jellem mindenekelőtt mint eredeti sajátság jelentkezik. Miután pedig a jellem további fejlődése ezen elsőtől, mint alaptól némileg függővé van téve s miután ezen jellem maga az egyéni természet, magától értetődik, hogy az erkölcsi jellem képzésére befolyással bir a növendék természete. Már a kiskorú gyermeknél különféle hajlamokat veszünk észre, melyek a jellemképzésre jótékony vagy kártékony hatással lesznek. így pl. némely gyermek gondolkodása felületes, száguldoz egyik tárgyról a másikra, míg némelyik inkább a tárgyhoz ragaszkodik és tüzetesebben foglalkozik azzal.