Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

54 A felnőtt embernél az eredeti, ugy a szerzett természet feltalálható, csakhogy más-más egyénnél más-más viszonyban. Vannak dolgok, melyek a vérmest nem érdeklik, mig az epésre nagy hatást gyakorolnak, a nyálkásnál lehangoltságot, a mélánál komorságot idéznek elő. Már ezen szempontokat tekintve, látjuk, hogy a négy egyén különböző oldalról fogja fel a dolgokat, azokat különfélekép teszi magáévá. Az egyik fogékonyabb, a másik öntékonyabb; de a fogékonyságnak és az öntékonyságnak nagyságán kívül, még az irány is számításba jön. Ennélfogva az egyik elsajátít magának sokat, mit egy másik közönynyel fogadott, az egyiknél a benyomások tartósak, másiknál múlékonyak. E szerint változik jellege is. Az eredeti természet alapján uj jellemző sajátságokra tett szert.*) Az eredeti és a szerzett természet fokozatosan fejlődik lépést tartva az egész ember fejlődésével. „A szellemi fejlődés első fokán az érzékiség uralkodik, nem mintha az értelem s az ész mint tehetségek még nem volnának, hanem az öntudatban még tisztán nem nyilatkoznak .... A lélek az érzékek után felfogja a külvilág hatásait, ezeket egymással össze is köti; de az értelem azokat rendezni, törvényekre visszavezetni nem képes, ismeretei egyes összefüggés nélküli alakok, képzeletek. Ily állapotban a kedély az érzékiség által vezéreltetik." (Cseh.) Már a fejlődés eme fokán bír a gyermek jellemmel, állati vagyis érzéki jellemmel, mely kifolyása a gyermek eredeti természetének, hajlamainak és a módositó körülményeknek Ezen jellem a vérmérséklet, a kórsa nem szerint változik, szóval változik a gyermek természete szerint, még pedig az eredeti természet szerint épen ugy mint a szokás hatalma alatt, a mennyiben ez az eredeti természetet is módositja. Nagyobb változást mutat a jellem a második korszakban. Itt az értelem működése összeköttetésbe jön az akarat működésével s függési viszony áll be közöttük. Nemesebb érzelmek ritkán jönnek elő s hamar elmosódnak; a szív ellentmondásba jön önmagával s a sok szép beszéd ritkán megy át az életbe. Ingadozó sajka az ember, ki szive hullámai által hányatik, önzése vezeti tetteit, mindenben hasznát nézi, mindenre egoismusa szempontjából tekint, saját maga az első s az utolsó minden tettében. Remény és félelem közt él. Akkor *) így pl- a vérmes inkább hajlandó a pazarságra, a tékozlásra, mint a nyálkás; az epésnél a kevélység ős a dicskor leghamarabb fejlődik ; az önzés, a bizalmatlanság, a gyanakodás, a képmutatás leggyorsabban vernek gyökeret a mélánál stb.