Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

53 vésbbé átszáll gyermekeikre, néha jobban az egyiké, máskor a kettő egyensúlyban. Ez különösen akkor történhetik, ha a kettőnek természete rokon, mi a családi életre, igy a gyermekekre nézve jó hatású lehet. De csak is a természet mint ilyen, nem pedig maguk a hibák, nem maguk a kiváltságok. S ha a gyermekben mégis feltalálhatók, annak a magyarázata inkább ott keresendő, hogy a gyermeknek a hibák elsajátítására, melyek iránt amúgy is fogékony volt, tág teret s bő alkalmat nyújtott a család tűzhelye, hol azokkal bármikor találkozott. A hibák, ugy az erények már kettős tényezőnek kifolyásai. Az első az eredeti, természetes képesség, kisebb-nagyobb fogékonyság, a második a szerzett természet hatása. Nem kell messzire mennünk. Bármilyen vérmérsékletű legyen az ember, mindig találunk benne valami jót, mit a czélszerü nevelés igen helyesen felhasználhat, de a mit a czélszerütlen eljárás hibává változtat. „A vérmesnek jó sajátsága az elevenség és engedékenység; de az elevenség igen könnyen pajkossággá és börzönködéssé, az engedékenység lágysággá válik. Az epés jó tulajdonsága az elevenség és a szilárdság, de a szilárdság gyakrau keménység és durvaságra, az elevenség haragra fajul. A méla dicséretes oldala a szilárdság és a türelem, de túlságosan kifejtve hibákká lesznek, amaz mások feletti uralkodást, sokszor zsarnokságot, emez lomhaságot szül. A nyálkás jó tulajdonsága a türelem és engedékenység, tulságuk adja a gyávaságot és a kislelküséget." (Cseh.) Már most a gyermek, ki vérmérsékletét szüleitől örökölte, ezéknek hibáit és erényeit annyiban inkább sajátítja el, a mennyiben egyrészt fogékonyabb irántuk, másrészt pedig azoknak folytonos gyakorlatában van. Mindenki beismeri, hogy a rosz nevelés, a rosz példa, a rosz szokás, a gyermeket még ha oly jó tulajdonságokkal el volna látva, ezeu eredeti természetéből többé-kevésbbé kivetkőzteti; elrontja kedélyét, félre vezeti elméjét és akaratát, miáltal az egyéu is többé-kevésbbé megváltozik. Túlzott szigor, túlságos korlátozás arra indítja a gyermeket, hogy hibáit a mennyire lehet elpalástolja, színlelést szül, mert a gyermek jónak akarja magát mutatni, dicséret után sovárog. Ily körülmények közt a gyermek képmutató, gyáva, önfejű lesz. A szokás hatalma alatt uj természet fejlődik, mely az eredetinek hátrányára, vagy elő nyére lehet. így pl. a falánkság, szokott természet, mert az ember eredetileg csak annyi eledelt használ, mennyi életszükségletére elég.