Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

51 kiismerése minden einber kötelessége, midőn magát valamire elhatározza. „In hoc unumsumus sapientes, quod naturam optimam ducem, tamquam Deum sequimur eique paremus." (Cicero.) Természete után indul az ember, természete döntő sok tekintetben. Minél jobban sikerült a nevelőnek a növendék belső és külső organismusának viszonyát átérteni; minél teljesebben megismerte növendéke természetét; minél jobban ismeri azon törvényeket, melyek szerint növendéke fejlődik, annál biztosabban módositja nevelési eljárását, annál alaposabban nevel. Már a közönséges élet mutatja, hogy nem minden emberrel lehet egyformán elbánni s szorosabb vizsgálat alá véve az embereket, azoknak gondolkodás, érzés, akarás és cselekvés módját és irányát, mihamar észrevesszük, hogy mindenikük oly eredeti sajátságokkal bir, melyek által embertársától különbözik. Ezen különböző hajlamok, az érzés, gondolkodás, törekvés és cselekvés különböző módjai és irányai az ember természetének kifolyásai. S a nevelőnek ezt ismernie kell, mert nevelési eljárása csak akkor hozza meg a kivánt jutalmat, ha minden növendékéhez saját nyelvén tud szólani. Az emberben kétféle természet van: az első egyéni, az eredeti, a második a szerzett vagy az empiricai Az első vele születik az emberrel, a második nem egyéb, mint a természeti dolgok által elsajátított szokás; az első belé van oltva az ember-eszmével együtt a növendékbe, a másikat az élet körülményei hozzák létre. Tisztán emberi szempontból tekintve a gyermeket, azt vesszük észre, hogy ez nem rosz, se nem jó, mert a gyermek eredetileg nem ismeri a jót, vagy a roszat, nem tud különbséget tenni a megengedett s a tiltott dolog között, nem tesz különbséget az igazság és a hamisság közt, minden után kap s ezek tudatára csak hosszabb tapasztalás után emelkedik. A gyermek mindenekelőtt csak képességet árul el, fogékonyságot mutat. Azt vesszük észre, hogy van benne tehetség. „Vannak gyermekek — úgymond Dumas S. — kiknek tehetsége korlátolt, de ostoba gyermek nem létezik. A gyermek többé-kevésbbé értelmes, felfogása többé-kevésbbé gyors, érettsége hol előbb hol utóbb bekövetkezik, ostobaságot nem mond soha, ha ugyan nem ti tévesztettétek meg s hazudtatok neki valamit. Olykor a gyermek szavai a legeredetibb formákban nyilatkoznak meg s belőlük a megkapó tehetség s a megfigyelés meglepő használata szól." Az emberi szellem eredeti természete a fogékonyság 4*