Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

49 idő, a körülmények világos feltüntetése. A nevelőnek tehát mindenekelőtt pontos megfigyelésekre kell szoktatni növendékét, azután szoktatnia kell, hogy a megfigyelt dolgok felett gondolkodjék, miáltal fogalomszerüségre tesz szert. Ebez a gyakorlás vezet; gyakoroltatik pedig, ha az illető körben tárgyilag foglalkozik.*) A tökélyetesedés fokonkinti emelkedése a szellemnek, s ezen emelkedésben hézagnak előfordulni nem szabad. Azért: „isto bono utare, dum adsit; quum absit, ne requiras; nisi forte adolescentes pueritiam, paululum aetate progressi adulescentiam debent requirere. Cursus est certus aetatis et una via eaque simplex, suaque cuique parti aetatis tempestivitas est data, ut et infirmitas puerorum, et ferocitas iuvenum, et gravitas jam constantis aetatis et senectutis maturitas, naturale quidam habeat, quod suo tempore percipi debeat." (Cicero.) A tehetségek különböző fokai különböző sajátságokkal birnak; mindig meg kell ragadnunk az alkalmat, hogy a tökélyetesedés utján haladhassunk. A mi az egész szellemről áll, áll annak emlékező erejéről is. Ez első sorban mint teheték nyilatkozik, s fokonkint fejlődik, tökélyesedik. A gyermeknél az emlékező erőt ugy neveljük, ha képhez kötjük a gondolatot, ez a külső szemlélet. Később fogalmakat vésünk emlékezetébe, ez a belső szemlélet. A kép, a fogalom világos megujitásával a birtok maradandóvá lesz s erre szolgál az ismétlés. De a gyermek más-más korban *) Minden képzelet, minden fogalom, minden ismeret nyomot hagy szellemünkben, vagyis bizonyos dispositiót, annak adott alkalommal emlékező erő általi tudatunkba való visszaidézésére. Ezen visszaidézés történhetik egyszerűen reproductio által, vagy pedig associatio segélyével, mely utóbbi tudatunk előtt jelentkező tárgy hasonlósága, ellentétessége, vagy a már előbb ismert tárgy egyéb viszonyainál fogva, azt tudatunkba visszaidézi. Minden képzeletnek, minden fogalomnak, minden ismeretnek van minősége, mely által a többitől különbözik. Ha a minőségre vagyunk tekintettel, akkor az összeköttetés belső (logikai), ha az egymásmellettiség, vagy utániságot tekintjük, melyben a külbenyomások történtek, tekintet nélkül azok minőségére, akkor az összeköttetés külső (mechanikai). Az elsőnek megfelel a hasonlóság és az ellentétesség, ez utóbbinak az együttlét, az egymásutániság. Az ember sok képzeletre tesz szert, sok ismeretet szerez. Ezek kölcsönös egymásrahatása folytán elhomályosodás (elfeledés), vagy újra megvilágítás (visszaemlékezés) idéztetik elő. Ezen működésben nagy szerepet játszik az intensitás és a tartalom ; minél teljesebbek ezek, annál nehezebb az elfeledés, annál könnyebb a visszaemlékezés. Azért helyes a latin mondása: non KATH. GTMN. ÉKTESITŐ. 4