Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

47 ama, részben boszantó, részben nevetséges feleletek, melyeket némely iskolában nem ritkán lehet hallani. A gyermeket szoktatni kell a figyelemre, s ezt akkor tesszük, ha szoktatjuk, hogy egyes tárgyak mellett huzamosabb ideig gondolkodjék, ha a tárgyak tulajdonságaira figyelmeztetjük, ha érdekesen beszélünk hozzá s végre, ba a dolgot világosan, felfoghatóan neki előadjuk. így a gyermek maga kezd gondolkodni a tárgyról, alapos ismereteket szerez. — (Rem tene, verba sequentur.) A tárgy világos felfogását a szemléltetés eszközli. Világos kép, maradandó nyomot hagy a szellemben, mig a homályoshoz kevés idő kell, hogy elmosódjék Fő a tárgy lényege. Ez maga után vonja az összes járulékot, tehát a lényeget kell megfigyelni, felfogni, átérteni. Ezekután feladata a tanítónak :a tanulót mindig ébren tartani az iskolában. — Azonban ügyelni kell a képzeletek helyes és világos megnevezésére, nemkülönben a szavak gyors és könnyű kiejtésére. A nyelv és az emlékező erő fejlődése közt kölcsönös viszony létezik. A szó képzeletet kelt s a képzelet szóra emlékeztet. A képzeleiek sokasága és a szóbőség kezet fognak egymással s általuk vesz lendületet a kifejezésbeli ügyesség. Azért a gyermeket nem szabad több nyelvre tanítani mindaddig, mig anyanyelvével nincs tisztában, mig a képzeleteket egy nyelven helyesen megnevezni nem tudja. A figyelmet igen elősegíti az érdek. Minden érdekes felkelti benső vonzalmunkat, s leköti az ember figyelmét, ugy annyira, hogy az érdekessel egész az odaadással foglalkozunk. Azonkívül az érdekes könnyen is visszaidézhető, érdekes történetekre, dolgokra stb. legkönnyebben emlékezünk. A kis tanulót sok tárgygyal elhalmozni nem szabad, mert akkor rendesen egyet sem kedvel meg; nemkülönben fonák eljárás az: még nem érti át a tanuló a tárgyat, tehát benne örömét még nem lelheti s a tanító már is más tárgyhoz siet, melyet miután a tanuló még érthetetlenebbnek tartja, még jobban idegenkedik tőle. Ha valamely tárgy nem érdekfeszítő (mert hiszen mindenki egyéni természete szerint majd evvel foglalkozik inkább, majd avval) van a tárgynak más oldala, mely figyelni késztet, van a tárgynak haszna, mely gyakran pótolja az érdeket, gyakran érdeket teremt. Ilyen esetben az akarat veszi át a szerepet s a mivel egyszer egész komolysággal foglalkozni elhatároztunk, ha gyakoroljuk, az érdek sem fog hiányzani, mert megszokjuk. Az érdek az ifjúkorban legélénkebb, hanyatló korral az is hanyatlik. Azért van, hogy az öregek nem annyira a jelen, mint inkább a mult dol-