Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

44 növendék birtokában. Annyit tudunk, mennyit fogalomszerüleg bírunk; s annyira vagyunk képesek, a menDyit tudunk. Az iskola törekvése a növendéket mindazon képességekkel ellátni, melyek az ember-eszme rendeltetésszerű fejlesztésére szükségesek; czélját azonban csak akkor érheti, ha a család nevelt gyermeket küld abba, sha működésében segédkezet nyújt neki. Az emberré való nevelés alapja a családban vettetik meg, mely alapon az iskola épithet, azért az iskola sikeres működésére okvetlenül szükséges a családi körben jó nevelés nyert gyermek. Felosztásunk szerint az iskolázás kora, a második korszakba esik. A növendék ember-eszméjének kifejtésére itt használandó fel minden eszköz, a szoktatás, a példa s az oktatás. A családban és az iskolában nyert helyes irányú nevelés által kiképezve, kilép az ember a világba s nevelője lesz önmagának. Az iskolában nyert sokoldalú ismereteit, választott életpályájára összpontosítja; czélja után önállóan törekszik, törekszik pedig mint honpolgár, mint családtag, mint ember. Önművelődés által folyton tökélyesedik, mig testi és szellemi ereje rugékonysága el nem hagyja, mert az ember egész életén keresztül mivelődik, él és meg hal, mint igazi ember. * * Szellemi életünk folytonos tökéletesedésben áll. A tökélyetesedéshez fogékony elme, romlatlan kedély és szilárd akarat szükséges. Egész szellemi életünket mintegy átkarolja s ezért a tökélyetesedés folyamatában egyik főszerepet játszik az emlékező erő, melyben le van téve szellemi életűnk egész kincstára s erre mindig s mindenütt szorulunk.*) „Az ember emlékezik, *) Az emlékezés az emberi szellem szükségképeni tulajdonsága; működése mindjárt az észrevevéssel kezdődik s az egész szellemi életen átvonul. Az emlékező erő segélyével jutunk az egymás mellettiség (tér) és az egymásutániság (idő), nemkülönben az okság képzeleteihez, a mennyiben az elsőnél a határokra, a másodiknál az egymásután következőkre, a harmadiknál az egymásba folyókra emlékezünk. Fent láttuk az emlékező erő szükséges voltát a gondolkodásnál, most csak azt jegyezzük meg, hogy a megismerés is az emlékező erő működését feltételezi, mert, hogy a tárgy különféle tulajdonságait felismerni, azokat ugyanazon tárgyra, mint egységre vonatkoztatni lehessen, kell azokra emlékeznünk. Az öntudat, az önismeret lehetősége ezek után szintén az emlékező erőtől függ. — De az emlékező erő nemcsak a megismerésnél játszik nagy szerepet, hanem a kedély és az akarat ténykedéseiben is. Alapja az érzelemnek, mely