Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

43 máskülönben untató robot munkává válik. A szórakozást a gyermek fejlődéséhez képest megszabjuk, meghatározzuk nemét és idejét. Az iskolában a sok gyermek közt érezni kezdi szelleme emelkedését, összehasonlítja magát másokkal s megtudja mit tehet, mit nem. Másrészt a társadalmi erényeknek alapját tanulja ismerni, tanul idegenek közt élni, tanul barátságot kötni, tanul embereket ismerni, ösztönöztetik munkásságra, szorgalomra, mely az életre oly igen szükséges. „Az iskola — mondja Hegel — a közép sphaera, mely az embert a családból az életbe vezeti, az érzéstől és hajlamtól való függésből a dolog lényegébe. Az iskolában nyer a gyermek munkaképessége tetemes és komoly lendületet; minden tettét czélszerüen és szabályszerűen tanulja megítélni." Az iskolának feladata embert nevelni. Már Pestalozzi mondta, hogy az iskola az embernek, mint embernek kiképeztetését czélozza, különben eljárása el volna hibázva. Azért eljárása nem tisztán az ismeretekkel való ellátás, ott a gyermek kedélye és akarata is neveltetik. „A tanítás a képzeteknek, mint a lelki élet elemeinek tervszerű kiegészítése egész a sokoldalúság fokáig; minek következménye egyfelül az akaratbeli képesség, másfelül közvetve az ízlés, vagyis az erkölcsi-szép itélet" (Herbart.) Az iskola tanítási köre mindenre kiterjed, mire az embernek, mint embernek szüksége van, tanítja megismerni a természetet, az embert és az Istent; de tanítja megismerni azon eszközöket is, melyek által a természetet meghódítani, az emberiséggel kibékülni s az Istenhez emelkedni képes. Az iskola azon hely, hol a növendék az igazat megítélni, a szépet megérezni, a jót követni tanulja, mert egyaránt felöleli az aesthetikai képzést az erkölcsiség fejlesztésével, az elme képzésével. Az aesthetikai, értelmi és erkölcsi érzelmek, melyeket az iskola nyújt, igazán műveltté teszik az embert, s nem engedik, hogy szive nemtelen vágyak s szenvedélyek tanyájává legyen, mely az embert élvhajhászatra készteti, miáltal kedélye zord, elkeseredett lesz, mi sok más rosz mellett életuntságot szokott szülni. Az iskola nem az érzéki szépet, a szellemit nyújtja növendékének, mely az emberre nézve a legnagyobb, a mennyiben a legnagyobb rutis a szellemi rut. Midőn a növendék elméjét ismeretekkel gazdagítja, kedélyét nemesiti, akaratát erkölcsössé teszi, alapját veti a jellemnek, mely a tudás, az érzés s az akarás gyakorlati alkalmazásában nyilvánul. Tanítása oda irányul, hogy a külső szemlélet belső szemléletté, a szó fogalommá legyen, mert csak igy maradhat a