Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

42 fiaikból mielőbb nagy embereket, megfeledkeznek arról, hogy a gyermek más nem lehet, mint gyermek. Czélom ezek után a nevelés menetét előadni. A nevelés első foka a szoktatás. Szoktatjuk a gyermeket mindenre, mi neki szükséges és hasznos, szoktatjuk mindenre, mi az ember eszme rendeltetésszerű fejlődését elősegíti s távol tartjuk mindentől, a mi a rendeltetésszerű fejlődést akadályozza. Szoktatjuk engedelmességre, rendre, tiszteletre, igazmondásra, vallásosságra, szoktatjuk érzéki vágyai felett uralkodni, szoktatjuk rendre, türelemre, nevezetesen az evés és ivásnál, bátorságra, jószívűségre s elnyomjuk az oly gyakran előforduló önzést; szoktatjuk a tárgyak helyes megfigyelésére, elnevezésére; szoktatjuk mindenre, mi igaz, szép és jó. Majd némi ismereteket nyujtunk, olyanokat, melyeket elméje felfogni képes. Megismertetjük a mindennapi dolgokat, a házat, a kertet, melyek a gyermeket amúgy is igen érdeklik. A gyermek gyakran számos kérdéssel szokott ostromolni, ezekre röviden, helyesen és felfogásához mérten felelünk, felelünk pedig mindenre, mit felfogni képes, mit tudnia szabad. Gyakran a gyermek nem beszédes, akkor a nevelőnek kell megkezdeni, figyelmeztetve őt a körülötte lévő dolgokra, történetekre. Tegyük a gyermeket kedélyessé és viggá, játék és mese által hatunk reá, mi által kedélye a szépet megérzi, elméje sok ismerettel gazdagodik, akarata felébred és szilárdul. A jó s az erkölcsös utáni törekvésre, erkölcsi példabeszédek által tereljük, s tekintélyünk által igazgatjuk. Majd, midőn szellemi tehetségei fejlettebbek, felvilágosításokkal élünk, mire különösen két dolog összehasonlítása alkalmazható czélszerüen Példákat állítunk szemei elé, melyeket követnie kell. Az ok és az okozat ismeretére vezetjük, szóval : oktatjuk. Ezen oktatás ne csak az elmét illesse, hanem a tevékeny szellem összes irányait, a kedélyhez s az akarathoz egyaránt szóljon. Eddig terjed a családi nevelés, mely alapja az iskolának, az életnek. Itt a rendszeres tanításról szó sem lehet, a rendszeres tanítás csak a gyermek 6-ik életkorával, midőn az iskolába lép, veszi kezdetét. Megengedhető, ha a gyermeknek kedve van, hogy játékképen verseket tanuljon, rajzoljon, írjon, de egyenesen a tanulásra órát megállapítani egynemű volna a gyermek kínzással. Még az iskolázás korában is, különösen az első években kellő szórakozást kell nyujtanunk, mert a tanuláshoz szintén szoktatnunk kell a gyermeket, ez pedig csak lassan történhetik,