Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

41 után vonja az akarást, ez pedig a cselekvést. A cselekvésnél az ész mint practikus jelentkezik, ellentétben az előbbi iránytól, mely theorctikusnak nevezhető. A praktikus ész az eszmék megvalósításával foglalkozik, beviszi a tudományba az igaznak, a művészetbe a szépnek, az erkölcsi és a vallási gyakorlatba a jónak eszméjét. Azon ember éri el a szellemi tökély legmagasabb fokát, a ki az igaznak, a szépnek s a jónak eszméjét egyrészt megismerni, másrészt a gyakorlatban legjobban megközelíteni képes. Összehasonlítva a szellemi fejlődés három korszakát, azt vesszük észre, hogy az elsőnél a nevelés részéről történt ballépés (a mennyiben ez az öntudat előtti korba esik) csak abban állhat, hogy az érzékenységet túlságosan neveljük. Elkényeztetett gyermekek nem ritka jelenség. A kényes gyermeket igen bajos nevelni, nevelni rendeltetésszerüleg, mert ez tekintélyt nem ismer. Gyakori eset, hogy a gyermek az ur a házban, neki nemcsak a cseléd, de maga az anya, az atya szolgailag engedelmeskedik. Ez a szülők vak-szeretetének a kifolyása. Az öntudat megerősödésével egész uracscsá válik, kinek atyja, anyja parancsolni nem tudnak. 0 pedig nem tudja a jót a rosztól megkülönböztetni, nem tudja mi válik majd hasznára vagy kárára, vágyódik minden után, mi érdekli. Már pedig igen sok tárgy érdekli, mert hiszen mindenre figyel, mindent akar. Gyakran látható a földön fetrengő, lábaival rugdosó gyermek, ki sivitásával végre győztes lesz atyja, vagy anyja akarata felett. Később gyökeret ver ez a gyermekben annyira, hogy parancsainak már azért sem engedelmeskedik, mert parancsoltak. Az elkényeztetés rosz hatásai különösen később érezhetők s felesleges megemlítenünk, hogy a proletárság megteremtésére igen alkalmas eszköz. A kényes gyermek előtt minden munka nehéz, annál is inkább, mivel szülei óvják a megerőltetéstől. Szeretet és tekintély által kell nevelnünk, e kettő egymástól elválaszthatlan tényező. — De még az oly családoknál is, hol a gyermek kedélye nemesítésére kellő gondot fordítanak, hol a gyermek akarata a jó felé vezettetik, hol a gyermek erkölcsére nagy figyelemmel vannak, gyakran nagy hibák követtetnek el, különösen a gyermek fejlésének második korszakában. Ezen hibák különösen a korai érlelésben és a szellem fokonkénti fejlődések figyelmen kívül hagyása mellett, a siettetésbeu állanak. Tapasztalásom szerint épen azon családok, kik gyermekeik nevelésével nagyon törődnek, erre mindent áldoznak, szeretnének