Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

40 az erkölcsi elv is) a növendék előtt elég világosan nem jelentkeznek ; mindaddig mig Ítéletei igazságát eszével megbírálni nem képes; mindaddig, mig helyes elvei után önállóan indulni nem tud s ezek mellett állandóan maradni nem képes; mindaddig a szülő illetőleg a nevelő szava a döntő. Végre, hogy a növendéket az erkölcsre szoktathassuk, az erkölcs útját kell kijelölnünk s jó példával azon mintegy önkénytelenül vezetnünk. Midőn a gyermek szellemi fejlődésének azon fokát elérte, melyen esze, szava a mérvadó, a helyesen szoktatott s a jóban gyakorlott akarat az ész szavaira fog hallgatni. A harmadik vagyis a „szellemi korszak" központja az ész, mely körül az egész élet forog. Mi az ész? „Ha végre összes tehetségeinkre reflectálunk, találunk magunkban még egyet, mely magát az általánost tíizi ténykedése czéljául, a mennyiben a végtelen után törekszik. Ezen tehetség az ész s forrása különös képzeleteknek és alapelveknek, melyek különösen eszméknek neveztetnek."*) Az észnek tárgya az eszme, az igaz, a szép s a jó eszméje, rajta nyugszik az ember összes tökélye, az ember méltósága. Az ész maga az önérző, üntudó s önakaró szellem, a mennyiben öntékony. Az eszmeben az alanyi gondolat s a tárgyi valóság, az ideale és a reale egyesülve lépnek fel; s ezt megismervén az ész, absolut gondolkodássá lesz, mert a tárgyakat benső szükségszerüségök és valódiságuk szerint fogja fel. Ezen felfogás adja a kedélynek a szép eszméjét, az a jó eszméjét az akaratnak s a mennyiben ezt teszi, biztosítja magának a legfőbb hatalmat az egész szellemi élet felett, mert alapelveket ad, melyre a szellemi élet felépül s igy lesz az ész a szellemi élet központja, szabályozója. Mihelyt a gyermek az igaz, a szép s a jó felett ítélni kezd, jele, hogy esze ébredez, s ezt a gyermek először csak sejtelem képen teszi, később tudatosan. Az ész valamennyi szellemi tehetség közt utoljára ébred, mert helyes használása minden szellemi erő kisebb-nagyobb fejlettségi fokát igényli. Az ész fejlesztés siettetése igen káros, mert az ész egyoldalulag fejlesztetik, miért is öntudatos és helyes használását nem fogja létesíteni; ellenkezőleg a szellem összes tehetségeinek fejlesztése által az ész természetszerűleg, az ember-eszme rendeltetésszerüleg fejlődik. — A megismerés, a megszerzés maga *) Krug: Fundamental philosophie Leipzig 1872. 128.