Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

39 szintén nem másnak mint az önmagával való elégedetlenségnek kifolyása. Vizsgáltuk a kedélyt, annak fejlődését, most már csak azt jegyezzük meg, hogy a kedély központja, tehát a kedély nevelésének főelve a szeretet. Szeretet a családtagok, az embertársak és önmaga iránt, szeretet minden teremtmény iránt, a természet iránt, mely a kedély éltetőjét „a szépet, a nagyszerűt, a fenségest", oly meglepően visszatükrözi. Midőn a gyermek szeretetével az egész világot átölelte, ebben, mint teremtményben összpontosítja a teremtő iránti szeretetet. A kedély éltető eleme, az Isten iránti szeretet, kit a gyermek teremtményeiben ismerni, szeretni, tisztelni tanul. Ezen szeretet bizalommal tölti be szivét, bizalom és remény erőssé teszik, ezek megóják az indulatok árja ellen; bizalom és remény vezérli vágyait, az igazi szép felé. Miután az Isten iránti szeretet kifejezője a vallás, ugyanez lesz főtényezője a kedély nevelésének is. Végre néhány szót az akaratról. Az önkényt ugy mutattuk be, mint tudatos ösztönt. Ha a játszó gyermek anyja imakönyvét széttépi, az anya legtöbb esetben azt fogja büntetni, ki a könyvet a kicsinek kezébe adta, vagy legalább el nem rejtette előle. A kis gyermek nem bűnhődik, mert szándékosan, roszakaratulag nem cselekedett. Az önkény nem szándékos, bár a választás ott is némileg meg van. A szándékos cselekvés, az elhatározásból folyó cselekvés az akarat eredménye. Az akarat kettő közt választ, vagy jót, vagy roszat. Mig a gyermek a jó és a rosz fogalmával nincs tisztában, tettei beszámítás alá nem jönnek, tehát nem bir sem jó, sem rosz akarattal; de a gyermeket korán kell a jóra vezetni, ez pedig ugy tör énik, ha a jó követésére, a rosz megvetésére szoktatjuk. A jó követése és a rosz kerülése erkölcsös életre mutat. A gyermek erkölcsének alapját azon tekintély által lehet megvetni, mely a növendéket nevelője felsőbbségét elismerni, akaratának saját akaratát alávetni kényszeríti. A nevelő megismeri jogait, megismeri kötelességeit s azokat a maga módja s mértéke szerint gyakorolja, teljesiti. S a gyermek engedelmeskedik, ha a nevelő parancsa nem rideg parancs, hanem olyan, melyen keresztül a szeretet szól hozzá, ha olyan, melynek hasznát és szükségét némileg átérteni képes. Sokszor, igaz, nem lehet a gyermeknek a tilalom hasznát megmagyarázni. Akkor legjobb a gyermek figyelmét akarata tárgyától elvonni s másfelé terelni. Az akarat az értelem Ítéleteitől függő tehetség. Mindaddig, mig az ész elvei (tehát