Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

38 lalkozást keres, mert ez jól hat kedélyére. Csak a ferde nevelés, egyoldalú műveltség eredménye az unalom. Ha a gyermek elkényeztetik, ugy, hogy érzékisége uralkodik szelleme felett s azt elnyomja; vagy ha képzelő ereje túlságos szigor által elnyomatik, beáll az unalom. Ez kioltja a szorgalom s munkakedv csiráját s a gyermek, még felnőtt korában is elégedetlen, mogorva, elcsüggedt lesz, mi egyenesen vezet az életuntság felé. — Vidám kedélyhangulatot ott találunk, hol legtöbb érzelem van. Az érzelem, tekintve az okot, mely felköltötte, lehet érzéki vagy szellemi. Az első a külvilág s a testi szervezet változásainak eredménye, azért hatályossága az egyén véralkatától és idegrendszere állapotától függ; a szellemi észleges tárgyakra vonatkozik. Különösen ez utóbbiaknak van döntő hatásuk a szellemi tökélyesedésre s miután kedélye fejlődésében a legutolsók s nem önkényt nyilatkoznak, ébresztésük, ápolásuk legnagyobb gondot követel. A szellemi érzelmek közé számítjuk: a) az igaznak érzelmét, miből az igazságszeretet fakad; b) a szépnek érzelme miből ered a többi közt a tisztaság és a rendszeretet és c) a jónak érzelmét, mely kútforrása a vallásosságnak, az erénynek és az erkölcsnek. Az igaznak érzelme az értelem működését előmozdítja, s viszont az ismeretszerzés kellemes érzést szül. Mutatkozik ez már a játszó gyermek arczán, mig a felnőtt embert a nehézségek legyőzéséből az uj szellemi vívmányokból származott öröm boldoggá teszi. A szép érzelme íiditi a szellemet. „A szép, mely teljes összhangzásban áll, a különféle érzemények erélyét szelídíti, kielégíti a kedélyt, értelmet, képzelmet és észt, miáltal a lelki ténykedések között nyugalmat és összhangzást idéz elő, melynek eredménye az izlés nemesedése." (Cseh) Az erkölcsi érzelem kifejezést nyer a lelkiismeret által, melyhez az akarat van kötve. „Az ember a jót nem érezheti a nélkül, hogy egyszersmind ne érezné, hogy neki csak jót kell cselekednie, és pedig önmagáért." (Cseh.) A lelkiismeret az észnek folyton hangzó szózata, mely gondolkodásunk, érzésünk, akarásunk és cselekvésünk módját és irányát a tökély eszméi szerint megítélvén az ítéletet lelki nyugodtság vagy lelki furdalás- által adja tudtunkra. Az erkölcsi érzelem — mint előbb lett kifejtve — azon viszonynál fogva, melyben az igaz s a szép eszméje állanak egymással, magában foglalja az igaz s a szép érzelmét is. Ápolása eredményezi legfőkép, mi a nevelés sikerére oly igen szükséges, a hála érzetet és az engedelmességet, másrészt a szégyenérzetet, mely