Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

30 bői beállván az emlékező erő működése, ugyanazok képzeleteire emelkedik, s ezekből ismét a tárgyak tudatára. Rendezve a képzeleteket, közképeket (schema) alkot magának a tárgyakról, mely közképekhez köti aztán szavait, s mely közképek átmenetül szolgálnak neki a képzeletről a fogalomra. így pl. alakit magának a kutyáról általános képet, a nélkül, hogy a kutya fogalmával birna. Mert fogalmakra akkor emelkedik, midőn a dolgokat azok mértje s miként-je szerint felfogja. A gyermeknél következőleg alakul a tapasztalás processusa: első az inger, mintha semmit sem látna. Akkor elébe állt egy ember, ki kezét fekete kabátján ide-oda mozgatta. Kérdezték a beteget: Lát-e valamit? Látok valami világosat. Mi lehet? nem tudta s a mozgást sem vette észre. Második nap kislánczot hoztak s azt mozgatták. Azon kérdésre, mit lát? feleié: valami mozog. Azonban mihelyt kezébe adták, ráismert, hogy láncz. A beteg valószínűleg otthon kezének mozgását vizsgálta; vagy pedig a körülötte lévő személyeket mozogüi hallotta s ezen érzékleteket a szemére gyakoroltakkal összehasonlította, mert most a mozgásra minden nehézség nélkül ráismert. Aztán két papirost tettek elébe, egy kereket s egy négyszegletüt. A papirost látta, de különbséget közte nem volt képes tenni mindaddig, mig meg nem tapogatta, hosszasan nem vizsgálta; de ezentúl miuden kerek és négyszögletű tárgyat képes volt megkülönböztetni. Magára hagyatva mégsem tudta látását használni, daczára annak, hogy erős szemüvege világosan nyújtotta a tárgyak képeit. A vizsgálat után mondták neki: Menjen most szobájába, az ajtó ott van az ablakkal szembeu. Azonnal kinyujtá karjait és elővigyázattal ment, daczára annak, hogy szeme nyitva állt. Megállították és karjait leengedni parancsolták. Aztán figyelmeztették az ajtó fénylő kilincsére, melyet rövid nézés után észrevett, mondták neki, hogy egyenesen menjen s ha majd közel lesz, nyújtsa ki karját. Két lépésre állva maradt s karját kinyújtván, épen a kilincset találta el. „Még hosszú ideig, mondja Thomassen, nem tudott a beteg minden tárgyat észrevenni, daczára annak, hogy erős látása volt. Világosan bebizonyult, hogy minden észrevevéshez bizonyos intellectualis munka szükséges. Ezen munka gyakorlás folytán idővel automatikussá, ösztönszerűvé válik, ugy hogy később tudatunkat kikerüli." Ila most következtetni akaruuk, mire mindenesetre feljogosítva vagyunk, a gyermek első látása szinte igy megy végbe, bár haladása nem oly gyors, mert szellem-fejlettsége is alacsonyabb. Először csak érzet keletkezik; ebből többszöri ismétlés után, miáltal a test alakja, nagysága, helyzete stb. is feltűnt, keletkezik a szemlélet. Azért a csecsemő szemének hozzá kell szoknia a fényhez s csak azután lát valamit. Dr. Franz az előbbihez hasonló műtétet vitt véghez s tapasztalta, hogy a beteg első alkalomkor csak fénytengert lát; később látta ugyan a tárgyakat is, de ezek sokkal nagyobbaknak s közelebb fekvőknek látszottak, mint a hogy képzelte azt tapintása alapján. A minta látásnál van, ugy van az a többi érzéknél is.