Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

M mely figyelmet kelt; ez eszközli az észrevevést; az észrevett tárgyat bizonyos ideig szemléli, vizsgálja s birtokává teszi; emlékező ereje a szerzett birtokot fentartja; a fentartottat a képzelő erő visszaidézve a szellem elé állitja. Minden ily képzeletre talál a gyermek külön hangot; később azonban, midőn a képzeleteket, közképekké rendezi, általános nevet ismer el egy-egy közkép számára. Ezen processuson keresztül a külömböztetés s az összehasonlítás játszotta a fő szerepet. Ez korán keletkezik a gyermeknél; igen hamar tud külömbséget tenni pl. anyja és egy idegen nő, a tárgyak világossága és sötétsége, ize stb. közt. Az állattól a gondolkodást sok tekintetből meg nem tagadhatjuk. De gondolkodása tisztán az érzéki világra vonatkozik, gondolatai mindig az érzéki léttel vannak összekötve, s a fenforgó esetre vonatkoznak. Az állati gondolkodás czélja és tárgya, hogy állapotát kellemessé tegye, vagy szabadulhasson a kellemetlenségtől. Hiányzik nála a szorosan vett emberi gondolkodás, mert eszméi nincsenek; nem kutat okokat, nem törvényeket, hanem ugy gondolja a tárgyakat, a hogy azokat szemlélte, gondolkodása tisztán a tapasztalásnál marad. A gyermek gondolkodása egy színvonalon áll az állat gondolkodásával, csakhogy, midőn az állati gondolkodás fejlettségének netovábbját elérte, akkor kezd a gyermek emberileg gondolkodni. — A gyermek fejlődésének hőmérője a nyelv. Eleinte nem figyel a beszéd értelmére, hanem a beszélő hangjára, melyet utánoz. Nyelve annál jobban közeledik környezete nyelvéhez, minél inkább veszi észre a tárgyak külömbségét s hasonlóságát, minél inkább kezdi azokal osztályozni. Azon gyermeket, ki a hosonlatosságot meglepőleg társítani tudja, élezés elméjűnek, a ki pedig a külömbséget köny • nyen felfedezni képes, éles eszünek nevezzük. Összehasonlítás s megkiilömböztetés által ébred a gyermek a tárgyak tudatára; észreveszi, hogy a tárgyak hozzá nem tartoznak, tőlekülömböznek; észreveszi, hogy neki teste van, s gondolkodva vizsgálván önmagát, öntudatra emelkedik, midőn egész létét gondolkodva átérzi. Az öntudat: „létünk gondolata", vagyis tudata,ismerete mindannak, a mi a mienk. A gyermek gondolkodása mindenesetre lassan fejlődik. Első fogalmai csak igen tág értelemben vett fogalmak, mert hiányzik bennük a világosság és tisztaság. Minél tovább fejlődik, annál világosabbak, annál tisztábbak lesznek, ez pedig a képzetek sokaságától s azok összehasonlításának fokától függ. Minél élesebb különbséget képes tenni a gyermek a tárgyak közt, minél világosabban látja azok megkülöm-