Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

28 lyel megfogyott erejét helyrehozza. Az élet ösztönnek kifolyása az emésztő ösztön (vegetatio), mely az emésztő szervekben székel. Ugyancsak ösztönt találunk az érzéki szervekben s az izomrendszerben, mely mozgató ösztönnek neveztetik. Alig bocsátjuk a gyermeket a földre, ösztönszerűleg mozgatja kis lábait. Igaz, hogy az első lépés sok fáradságába kerül, mert a gyermek elfárad, ez által kellemetlen hangulatba hozatik s miután állapotát legyőzni nem tudja, sirva fakad. Mihelyt fáradalmait kialudta, újra kezd a nagy munkához s mindezt teszi izomrendszerében rejlő mozgató ösztönénél fogva, melynek alapján később elsajátitja a járást. Ezen ösztönök valamennyien az életösztön körül csoportosulnak. Gyakran a gyermek oly állapotba jut, mely ösztöneit elnyomni akarja; ez kellemetlenül hat reá s eredménye a sirás. Sir, ha éhes, ha szemeit befedjük, ha kezeit, lábait megkötözzük. Oly állapot azonban, mely ösztönei elé gátat nem vet, sőt kielégítésüket elősegíti, nyugodttá teszi a gyermeket s az illető szervek erősödését elősegíti. Minden inger ösztönt kelt fel, hogy az ingert visszatorolja. Az ösztön kielégítést kíván s a sokszori kielégítés gyakorlással jár, a gyakorlás pedig kifejlést hoz elő. így fejlődik a gyermek testi szervezete. — De a gyermekre kültárgyak is hatnak s ő azok hatásait is kezdi elfogadni. Ezen benyomások eleinte kellemetlen érzeteket keltenek benne, de mihamar ellen kezd állani a behatásoknak, uj állapotába bele törődik, sőt azt kellemessé is változtatja. A kis gyermek hallja környezetének beszédjét; az első szavak hallatára sirva fakad, de később a dajka dala megnyugtatja, elaltatja; másrészt ingerrel bír beszélő szervére s ha ez bizonyos stadiumra kifejlett, ösztönszerűleg dadogni kezd. A gyermek mindent ösztönszerűleg cselekszik s mindig az érzés uralma alatt áll, azért hiába keressük nála az erény, az igazság stb. után való törekvést. A külbehatások változást idéznek elő a gyermek szellemében és figyelemre hívják fel, mert, hogy valami tudatunkra hozassék, kell, hogy a szellem a felé forduljon s azt mintegy magában szemlélje. Figyelni kezd először saját állapotára s azt megérzi, aztán azon tárgyra, mely az állapotot előidézte s azt észreveszi. Az első magtigyeléséből keletkezik hangulata, mely lehet kellemes, vagy kellemetlen, az elsőt kedveli, a másiktól idegenkedik; megfigyeli a tárgyat, mely hangulatát előidézte, s akkor a tárgyat szemléli. A keltett hangulat szerint a megfigyelt tárgy után vagy törekszik, vagy szabadulni akar tőle; ezen tö-