Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

23 segítik. Értelmes szülő nem fenyegetődzik: Majd ott megtanítanak téged stb. szavakkal, mert az iskola nem dologház. A szülőnek az iskolával kezet fogva kell munkálnia magzatja jövőjén. Ha valamely családatya — mi különben nem ritkaság — szidja édes fia előtt az iskolát, mert „sok haszontalan dologgal kínozzák a szegény diákot"; akkor bizony a „szegény diáknak" el megy a kedve „ások haszontalanság tanulásától." Az okos szülő épen ellenkezőleg fog eljárni. Felvilágosítja gyermekét a felől, hogy az ismeretszerzés az életre okvetlenül szükséges, s hogy mindennek, a mit tanult, hasznát is veheti, csak akarnia kell. A ki munkakedv és szorgalom által magának ismereteket gyűjtött, arról azt mondjuk, hogy tanult ember. A kellő ismeretek megszerzése által elvész a gyermek szögletessége és észrevehető rajta némi megállapodottság. Megismeri az életet s azt veszi észre, bogy az nem oly könnyű, mint a milyennek azt eddig gondolta, máskép fogja fel a tárgyakat, a dolgokat máskép ítéli meg. Kilépvén az iskolából a megszerzett ismeretek alapján önmivelőleg kezd haladni, többé nem a nevelő vezető keze, hanem az egész emberiség hatásai alatt saját esze parancsai szerint mivelődik. így válik müveit emberré. A müveit embert egyrészt a neveltség, másrészt a tanultság hozzák létre. Az előbbinél a példa és a szokás, az utóbbinál az oktatás viszi a fő szerepet. A neveltség az igaznak, a szépnek és a jónak megszokását, az oktatás az igaznak, a szépnek és a jónak átérzését, átérzését és óhajtását czélozza, a műveltség pedig mindkettő gyümölcsének tekintendő. A müveit ember elméje, kedélye és akarata egyaráut kifejlett; szelleme, öntékonysága mind a három irányban egyenlően támogattatott a nevelés által. A műveltség föltétele oly ismertek, melyek a szivet és az akaratot is érintik, különben nem igen segitenék elő a nevelés czélját, mert gyakran tapasztaljuk, hogy középszerű elme, ha hozzá nemes szív s kitartó akarat járul, az életban sokkal többre becsültetik, mint a nagy eszű ember, ki különben erkölcstelen. A müveit ember mind a három tökély eszmét, mely felé művelődése irányul, egyaránt felöleli, nevelt is, tanult is. Neveltségét a gyermek a családnak, tanultságát az iskolának, műveltségét az életnek, az emberi társadalomnak köszönheti. Ezek oly belsőleg szövődnek egymásba, hogy az egyiknek ballépése mindent képes elrontani. Az életben, az emberi társadalomban kialakul az ember jelleme. „A jellem a tapasztalati én, tényleges műveltségi állapotban nyilatkozó én, eredménye a