Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882
21 eszébe jutajó Isten, ki mindent lát, mindent hall. Minden erényt, minden nemes törekvést beoltottunk a gyermek szivébe, ha beoltottuk a vallásos érzelmet; se nélkül a nevelő —mint a hires Dupauloup mondja — „gondjaira bizott fáknak szivében mérget tenyészt." Ezek után mondhatjuk, hogy: A jól nevelt gyermek vallásos és erkölcsös egyszersmind. A neveltség a haladás első foka. Midőn a gyermek teste erősebb lett, szelleme is emelkedett, következik az ismeretszerzés, a tauulás. Előre bocsátjuk, hogy egyedül a neveltség nem teheti az embert műveltté, annál kevésbé jellemessé. A gyermeknek okulni kell, ennek feltétele pedig a munka-kedv és a szorgalom. A tunyaság sok baj szülő oka s mivel a gyermek könnyen megszokhatja, korán kell a munkakedvet szellemébe csöpögtetnünk. A tökélyetesedés a gyermek szellemében rejlik, csak az utána való vágyat kell ápolnunk, fejlesztenünk. A fejlesztés módja igen könnyű, mert ez a megszokástól és a gyakorlástól függ. Folytonosan foglalkoztatva a gyermeket, elérjük azt, hogy a gyermek a munkálkodást annyira megszokja, hogy ez úgyszólván természetévé válik s minél inkább megszokta, annál nagyobb örömet talál benne, annál nagyobb munkakedvvel dolgozik. A munkakedvből a szorgalom ugy nő ki mint a rózsa a kis bimbóból, minél nagyobb amaz, annál nagyobb az erély, a kitartás, az öröm, melylyel munkáját folytatja. De óvakodjunk az erőltetéstől, ne kényszeritsük oly dolgokra, melyekhez kedve nincs ne legyünk zsarnokai s mi fő, ne mutassuk meg, hogy akaratunknak föltétlenül hódolni tartozik, bizzuk néha tetszésére, mivel hogyan és mikor foglalkozzék, mert az erőltetés rendesen megboszulja magái. Van sok dolog, melyek a gyermekre nézve szükségesek, bár a gyermeknek hozzájuk hajlama nincs. Ily esetben birnunk kell türelemmel s lassú óvatos vezetés által a gyermekkel megszoktatjuk, hogy ez mintegy észrevétlenül azokba bevezetve, azokat lassan megszokja, megkedvelje, A szellemi tehetség jó ébresztője a játék: A játék kedves foglalkozása a gyermeknek, ki egész nap képes játékszerei közt ülni, azokat különféle alakba összerakni, néhány darab fácskának örülni, elrongált játéka fölött búslakodni. Senkisem tagadhatja, hogy a játék a gyermek szellemi erejét fejleszti. Tegyünk csak egy sétát a gyermekkel a városon végig. Folyton kérdezősködik, mindenre figyel, figyelmét alig kerüli ki valami. Gazdagodva a sok uj ismerettel, alig várja, hogy hazaérjünk, s