Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

20 sok fáíadságába kei'ül a növendéknek is, a nevelőnek is. A fokozatos fejlődés első eredménye (feltéve, hogy a nevelés helyes útját sikerült eltalálnunk,) hogy a növendék nevelt lesz. A gyermeknél megállapodottságról szó nem lehet, utánozva környezetének jó vagy rosz szokásait, azokat sajátjává teszi, nem azért, mintha tudná, miért kell valamit ugy s nem máskép tennie, hanem azért, mert másoktól látta. Mindent a példa és a szokás hatalma alatt cselekszik, épen azért ellenkezőt is tehet, ha más példák, más szokások által más irányban tereltetik. A jó példa és a jó szokás neveltté teszik a gyermeket. A neveltséget a gyermek első megjelenése visszatükrözi, mert a jól nevelt gyermek mindenekelőtt illedelmes. Ilyen gyermek őszinte szüleihez, elöljáróiban jóltevőit látja, jóltevőit tiszteli, ezekkel szemközt szerény, alázatos; óvakodik nagyobbkoruak megsértésétől, de kortársait sem bántja, s nem sértegeti, mindenki iránt előzékeny. Az utczán, az iskolában, mindenütt kiválik az illedelmes gyermek, sőt önérzete tiltja, hogy rakonczátlan, lármás társai közé vegyüljön, inkább visszavonulva nézi pajkos játékukat. Ezekhez járul a rendszeretet is, melyet szokás által sajátit el a gyermek. A neveltség a gyermek kedély-világát érinti legjobban. Felesleges említenünk, hogy a gyermek csak vallási alapon nevelhető. A gyermeknek kedélyét kell mindenekelőtt nevelnünk, hogy szeretni, érezni tudjon, szeretni nevelőjét, érezni annak dicsérő és dorgáló szavait. A kit nem szeretüuk, attól idegenkedünk ;-a ki minket nem szeret, az idegenkedik tőlünk. A nevelés csak ugy érheti czélját, ha a növendék és a nevelő kölcsönös szeretet által egymáshoz kötve működnek. Ugyanezen szeretetet tanúsítania kell egész környezete irányában, szóval a gyermeknek gyengédnek kell lenni. Már pedig a gyermek, kivel okoskodnunk még nem lehet, nem szabad, kedélye világába csak a vallás által vezettetik be. Gyermeki szeretetével ragaszkodik azon jó Istenhez, kitől mindent kap, mire szüksége van, bámulva tiszteli, mert hisz minden, a mit körülötte lát, ezen jó Istennek műve. A vallási érzelem alapja minden érzelemnek, de másoldalról kiegészítője is. A vallásos nevelés erkölcsössé teszi a gyermeket, midőn megtanítja a jót követni, a rosszat kerülni. Ismét a jó Isten lebeg szeme előtt, ki minden rossz tettért büntet, minden jó tettet megjutalmaz; ki a jót követni, a rosszat kerülni parancsolta, így tartja vissza magát a gyermek minden tiltott dologtól, mert