Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

17 Az igaznak eszméje szempontjából előhozza a tudományt, a szépnek szempontjából a művészetet, a jónak szempontjából az erkölcsöt és a vallást. Az igazság a dolgok lényegét illeti, a szépség azok külső megjelenését, a jóság az igazság és a szépség egysége, a valóságot tartalmilag és alakilag czéljának megfelelőnek állitja elő. A jó az ember czélja, a legfőbb jó az ember végczélja. Ezen végczél elérésében a tudomány és a művészet nem akadályozzák az embert, sőt ellenkezőleg segitik. Azért helytelen azon nézet, hogy a tudománynak s a művészetnek élő ember a vallást csak a műveletlen néposztály erkölcsei fentartására kitalált intézménynek nézi. Egy nagy iró szavai szerint: „A tudomány religió nélkül könyv, melyből a kezdet s a vég hiányzik." Hasonlót olvasunk Eötvösnél: „Valamint az,ki mindig az irányban halad, ha ereje ki nem fogy, megkerülve az egész földet, végre oda juthat vissza, a honnan kiindult, ugy az, ki vallását a tudomány után fáradva vesztette el, azt csak tudomány által nyerheti vissza. Minél buzgóbban, mentül több sikerrel halad irányában, annál bizonyosabban s annál előbb fog visszatérni." „A vallás — mondja Felméri — az emberi lélek nagy talányfejtője s az emberi-nem nagy vigasztalója s lelkesítője arra a harczra, melyet az eszmékért való küzdésnek mondunk." A tudomány, művészet s a vallás gyakorlásához tehetségek szükségesek. Hogy az embert szellemi részéről megismerhessük, hogy szellemi működését átérthessük, tudnunk kell: hány szellemi tehetsége vau, s melyek azok? A lélek egyszeiü, részekre nem bontható szellemi lény, ennélfogva csak egy szellemi tehetséggel birhat. S valóban a szellemnek egy tehetsége van s ez az öntékonyság. Kettőt veszünk magunkban észre a) ránk hatnak a kültárgyak és b) mi hatásukat elfogadjuk. Az elsőnél a szellem mint szenvedő, a másodiknál mint cselekvő jelentkezik; az első a szellem fogékonyságát, a második öntékonyságát jellemzi. A szellem tehát fogékonyan öntékouy. A fogékonyság által felfogott behatások összegébe az öntékonyság egységet hoz s keletkezik a gondolat, az eszme. Ha mi hatunk a kültárgyakra pl. a felismerés alkalmával, midőn valamely tárgyról már előbb birt képzeletet felélesztünk, akkor is mi vagyunk a kezdők fogékonyságunknál fogva s a processust öntékonyan visszük végbe. Mig valamely tárgy reánk nem hat, vagyis mig ok nincs, a tehetség bennünk nem működik. Tehát van tehetség, de az csak akkor kezd működni, ha valami ok által felébresztetik. Előbb KATH. GYMN. ÉRTESÍTŐ. 2