Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

11 beri eszmét bizonyos fokban megvalósítani, s a ki ezt az általa elérhető legmagasabb fokban megtette, igazi emberré válik. Ez az embernek rendeltetése a földön. Az emberi eszme megvalósításában kifejtett törekvés teszi az embert a természet urává, összeköti az emberiséggel, emeli az Istenhez; ezen eszménél fogva ő a teremtmények közt elfoglalja az első helyet, mert ő az egyedüli eszes lény a földön. Az újszülött gyermek ember-eszméje oly fejletlen, hogy az őt környező természetben látszik olvadni. A gyermek világra jön s nem bir léte tudatával. Érzi a kéjt, a fájdalmat, a szomjúságot és az éhséget, szóval testének kellemes, illetőleg kellemetlen állapotát, melyet a tenvészeti élet rendes vagy rendetlen folyása okoz, de érzései okát nem kutatja, magán segiteni nem tud s mások segítsége nélkül elveszne. Azért a gyermek könyörületiink és sajnálkozásunk tárgyát képezi. Lelkének összes működése a test alakításában, fejlesztésében és fentartásában áll. Az élet ezen szakában a természet nagy hatalmat gyakorol az egyén fölött, ki nem bir annak legyőzésére szükséges erővel. Sirás és érthetetlen kiabálás mind az, mire az uj világ-polgár képes, többre csak idővel képesittetik. Midőn a kiilbehatásokat felfogja, érzetekre tesz szert; de az azok által előidézett belső változásokat is megérzi, önérzővé lesz. Ekkor áll fejlődésének első fokán. Az érzetek arra inditják, hogy azok okaira figyeljen. E tekintetben testi érzékei teszik a szolgálatot. Ide oda kapkod a tárgyak után, mintha vizsgálni akarná azokat, mi czélból gyakran összes érzékeit öszpontositja, a mit lát és megfoghat szájába is teszi. Igy jön a külvilág tudatára. Midőn lelki fejlődése azon fokig jutott, hogy nem csak testét a természet tárgyaitól, hanem testét önönmagától is megkülömböztetheti, felébred öntudata s én-nek mondja magát. A lelki fejlődés eme másik fokán a gyermeki lélek nem csak önérző, de öntudatos egyszersmind, nem csak érzi, hogy vau, de tudja is. Az önérző és öntudatos lény élete folyásában akaratát nyilvánítja, szabadságát fejti ki, tevén magát azzá, a mivé lennie kell Igy fejlődik a tehetetlen gyermek, teste erősödik, izmosodik, szelleme tökéletesedik. Ezen fejlődésben, melynek alapja az ember-eszme, ugyanazt az ember-eszmét kifejti. Testi képességei és szellemi tehetségei nem kívülről hozatnak a gyermekbe, minden képesség, minden tehetség, az ember-eszmével együtt eredetileg belé van oltva, s csak idő és külső befolyás kellett azok ébresztésére, gyakorlás azok fejlesztésére. Fejlesztés és gyakorlás nél-