Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

12 kül a test képességei és a szellem tehetségei vagy soha, vagy későn és tökéletlenül fejlődnének ki. Azért a nevelőnek feladata, a gyermek születésétől kezdve azon korig, mig önállóságát eléri: ébreszteni, fejleszteni, erősíteni és tökéletesíteni a növendék testi képességeit és szellemi tehetségeit. Ezen eljárás, a nevelés képessé teszi a gyermeket arra, hogy a születésnél fogva beleoltott ember-eszmét a lehető tökéletes fokban megvalósíthassa, képessé teszi arra, hogy testi képességeinek és szellemi tehetségednek észszerű használása által valódi emberi méltóságra emelkedhessék. A nevelő megismerteti a növendékkel az életet, annak viszonyait, ő jelel ki irányt, melyeta növendék élete egész folyásában követni tartozik, mert módot nvujt, hogyan, eszközöket, melyek által meghódíthatja a természetet, kibékülhet az emberiséggel és emelkedhetik az Istenhez. A nevelő kifejti a gyermek ember-eszméjét azon fokra, melyről további kifejtését a növendék önmagától eszközölheti, melytől kezdve önerejüleg tökélyesedni képes. Embert nevel a növendékből, oly embert, ki élete viszonyait megismerni s azokhoz alkalmazkodni tud; embert, ki a nemes dolgokért lelkesülni, az igazakat megismerni, a jókat követni képes. „A ki nem fejlesztette belső tehetékeit első sorban mint ember, annak nincs is alapja, hogy bármely hivatásra képezhesse magát." (Pestalozzi) Ezután az emberi társadalom tevékeny tagját neveli, ki méltóan megfelel annak, hogy — ember. Az ember-eszme fejlődését tökélyesedésnek nevezzük. A szellemi tökélyesedést nem csak a műveltebb osztályokban keressük, az emberiség minden osztálya a maga módja szerint és körülményeihez képest tökélyesedik. „Minden egyénnek természetéből folyó kötelessége a tökélyesedés először magára, másodszor az egészre nézve; miből önként következik, hogy a tehetségek általános fejlesztése mind a tökélyesedés alapja, mindenkinek joga és kötelessége." (Niemeyer) Nézzünk végig társadalmunkon keressük fel az utolsó kézművest s lássuk, nem iparkodik-e minél tökéletesebb munkát, minél rövidebb idő alatt létre hozni, mi czélból alkalmas és tökéletesebb eszközök keresésével bíbelődik, s ha a keresett módot feltalálnia sikerül, menynyire emelkedik önérzete a tökéletesedés tudatában! A tökéletesedés iránti hajlam természetünkben rejlik, alapját a belénk oltott emberi eszmében birja. Midőn a növendék általános fejlettsége oly fokon áll, hogy további tökélyesedése ennek alapján biztosan s czélszerüen esz-