Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

9 jeszti az embert Isten iránti tiszteletre, mely a vallásban nyer kifejezést. Előttünk áll az egész ember, a szerves test és a szellem egysége, ő tagja a természetnek, de oly tagja, ki azon felülemelkedni, azt czéijaira felhasználni képes. Tagja az emberi társadalomnak, tagja családjának, nemzetének, mely kettőhöz szentszeretete köti, melyekért élni és halni képes. Végre leborulva látjuk teremtője előtt, kinek kegyelméből lett azzá, a mi. Ezekhez élete köti, ezekben életét éli. Azon ember, ki élete eme viszonyait megösmeri s azokhoz alkalmazkodik, képes életét folytatni ugy, a hogy azt emberi méltóságú követeli. Mint a természet tagja, nem olvad ebbe, hanem föléje emelkedik. Tudni fogja, hogy a természethez tartozó testét fejlesztenie kell, de az érzékiség nem vesz erőt rajta, mert tudja azt is, hogy ez nem czélja s nem rendeltetése; azért a test táplálását eszköznek tekinti, de nem czélnak. ő gyönyörködik a természetben, minden tárgyat figyelemmel vizsgál, alakit, szépit, rendez, de nem rombol. A hasznost felhasználja, a károst eltávolítja s tekint mindenre, mi körülötte történik. — Az emberiségben mint szerető család tagot, mint hazájáért lángoló honpolgárt látjuk, ki felismervén az emberi társadalom czélját, embertársait szeretni, tisztelni fogja. Pályát választ magának, melyen folytatva munkás életét egyéni czéljának megvalósítását legjobban eszközölheti, egyúttal az emberiség hasznos tagjává válhatik. Függésben bár az emberiségtől, abba nem olvad, általa el nem nyomatik, hanem iparkodik mindig önállóbban haladni. — Mint vallásos ember erényes is, erkölcsös is, s ezek érzetében megnyugvást talál, ha roszakaratulag elitéltetik, erőt nyer az élet küzdelmiben, vigasztalást a sors csapásai közt, mert mint költőnk mondja: S ha nincs egy ember is ezrek közül, Ki rajtad szenvedőn megkönyörül. Tekints az égre fel, ott áll maga. Ki megvigasztal — a hit csillaga. Az ember élete a földön különbözik a többi teremtmények életétől s látjuk, hogy az ember a földi élet legmagasabb fokát éri el. Ezen kiváltság magában az emberben keresendő, ő magában véve kisvilágot (mikro kosmos) képez a nagy világban, benne egyrészt a szellemi, másrészt az anyagi világ erői legmagasabb öszhangzó fejlettségben tűnnek elő. Minden létező, egy-