Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1881

13 erős testalkatától; innét van az, hogy száz számra hagyják el házi tűzhelyeiket s mint kóbor ablakcsinálók vagy üveg s bádog csikkek árulói távol szülő földjüktől keresik a maguk élelmét s megtakarított filléreikkel enyhítenek az otthon hagyottak nyomorúságán. Kis-Magura e nyugati párkányán, Zliechoi üveg gyártól délre vannak a Csavojszki hegyek s a Kis-Nvitra két forráscsermelyének összefolyásánál a Klin, Temes községnél kopár hegyszikla alakban emelkedik a Temesszká Szkala, ettől délre a Funtov-Laz s a Szecsi és Kosztolnafalvi hegyek, melyekhez odább délre az alacsony Bastyankai hegyek is csatlakoznak. A Bastyankai hegyeken túl a Kis-Magura keleti és nyugati párkányzata jobban és jobban egymás felé közeledik, mig végre Nóvák és Felső-Lelocznál az úgynevezett Sibeniczai átkelőben egyesülvén, annyira összeszorul s dombokká törpül, hogy lehetetlen ezen természeti tagoltság szerint a Kis-Magurát északi és délire fel nem osztanunk. Kis-Magura déli része, mely Dvorniczké-Bokyban magasságának netovábbját éri el, a Szvaty Vrch és Kővár Vrchchal kezdődik, s midőn Szkacsán községnél a Kamena-Buda és Szvinna-Hora csúcsokkal utolsó' jelentékenyebb emelkedését bevégezte, fokozatosan lejt a Nyitra völgye felé s Nyitra-Zsámbokrétnél a nagy Tapolcsányi síkságban tűnik el. Jelentékenyebb csúcsai még a Nyitra-Szegtől északra emelkedő Prosztredny Yrcli s délre a Razocha, s Vesztenicz környékén a Homola. Ila a Kis-Magura domborzati viszonyainak eme, bár nem kimerítő, leírásához még azt is hozzá teszem, hogy e hegycsoportnak csúcsai, gerincze, oldalai sőt a talpa is sürü lombfa erdőkkel födött, akkor mindenkinek azt kellene következtetnie, hogy az itt lecsapódott viz, hanem is nagyobbszerü folyókat, de legalább bő vizű patakokat képes táplálni. A tények az ellenkezőt mutatják, mert e terület dombozati viszonyai ellentétben állanak vízrajzával. Nyitra s Belanka vizén kívül nincs itt említésre méltó hegyi patak. Az itt felbugyogó vizek mind igénytelen, apró csermelyek, melyek az alig észrevehető — vőlgyeléseknek általában nem nevezhető — hegyi mélyedésekben erednek s rövid többnyire rohanó folyásuk után a Nyitra vagy Belankába szakadnak. Ilyenek a hasonuevü községeken keresztül folyó Tusinai, Chvojniczai, Porubai csermelyek. Alsó-Lelócztól kezdve legdélibb részéig csak Nyitra-Szegnél akadunk folyóvízre, de ez is oly szegény forrásból fakad, hogy forró nyáron, mielőtt a Nyitra vizével egyesülhetne, elvész, illetőleg kiszárad. Ugyan ez áll a