Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1877

4 nyitványt tud felmutatni. Azokról, a kik szánalomra méltó tudatlanságból, vagy a mi ezerszerte roszabb, gonosz indulatból még az iskolai nevelés hatását is ellensúlyozzák főleg a rosz példák által, melyeket szegény szülötteiknek mutatni nem átallanak, szólani sem akarunk. Az, a ki a mondottakból talán azt következtetné, hogy a nevelés valódi és helyes fogalmáról ekkép csak szakemberek bírhatnak kellő tájékozottsággal: nagyban csalódnék. Arra ugyanis, hogy valaki gyermekének nevelését jól megindítsa és az iskolait ne csak ne rontsa, de söt telhetőleg kiegészítse, amint az, az iskolai és családi ház közötti természetes viszonynál fogva olyannyira szükséges is, nem kívántatik szaktudomány vagy magasabb neveléstani ismeret, csak tisztult gondolkodás és mindenekfelett jóakarat. Ezekre pedig gyermekei érdekében bárki is rászánhatja magát. A gyermek egyéniségének, tulajdonságainak megfigyelése ugyanis a szülőknek az emiitett tisztult gondolkodás mellett vajmi könnyen sikerülhet és a jóakaratnak hozzájárultával idővel hatalmas egészszé fejleszthető. Éppen ez irányban óhajtunk tehát némi kis vezérfonalat nyújtani az érdekletteknek, midőn jelen szerény értekezésünk folyamán a házi fegyelemről beszélünk. A neveléstan egyes részeire tekintve annak óriási mezejét, itt természetesen ki nem terjeszkedhettünk, azért vettük fel utmutatóúl annak egyik legfontosabb azon ágát, mely vele oly szerves összeköttetésben áll, mint testünk bármely szükséges része annak egészével, s a melynek kapcsán leginkább nyilik alkalmunk a nevelés általános és inkább gyakorlati elveiről, kérdéseiről, mint legszükségesebb tudnivalókról és a gondolkodásra leginkább alkalmas eszmékről, legalább igen röviden megemlékeznünk. A fegyelemről szintén különböző felfogás uralg. Leggyakrabban a gyermekek fegyelmezése alatt azok megbüntetése, vagy akaratuk szigorú megszorítása értetik. Ha e felfogás megállana, ügy a fegyelem puszta eszköz volna a nevelő kezeiben, holott a maga valóságában egész kis nevelés az. A fegyelem általánosságban ugyanis nem egyéb, mint a gyermeknek mintegy hatóság alá helyezése azon czélból, hogy annak jótulajdonságai kifejlesztessenek, a roszak pedig kiirtassanak, ha szükség erőszakos uton is és csak ennyiben képezi egyik részét a büntetés. Tüzetesebb, habár szintén csak általános, értelmezését adja ennek hazánk egyik legnagyobb paedagogusa Lubricli Ágost, midőn azt mondja: „A mi a fegyelmet általánosságban illeti, ennek czélja a növendék érzéki természetét kellő