Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1877

fokra leszállítani s annak helyérő az istenit, a vallást s az ezzel járó erkölcsiséget, igazságot, erényt, jámborságot ültetni. Meg kell neki hajtani az érzékiséget, vagy megtörni, ha nem akarna hajolni ; azért addig- kell a fegyelemnek a gyermek fölött tekintélyt gyakorolni, mig az önmagától nem határozza el magát az Isten hasonlatosságára teremtett lényhez illő életre, vagyis mig a növendéknek esze munkásságba nem jö." Ha tehát a gyermeket annak rendje szerint fegyelmezni akarjuk, már első gyermekségében legelőbb is a jóra szoktatni és a roszról leszoktatni igyekezzünk. E szoktatás fogja megadni űgy szólván az egész nevelés alapját, következéskép a legnagyobb szorgossággal intézendő. Ebbeli törekvésében a szülőnek, mint ezek szerint a gyermek első fegyelmezöjének segítségére fognak állani mindenekelőtt a példaadás, az oktatás és buzdítás, mint a fegyelem első tényezői; továbbá az intés,, feddés, dorgálás és szükség esetén a szigornbb fenyítés, szóval a büntetés, a fegyelemnek e további segédeszközei. Miután czélunkhoz képest tárgyunkat a lehetőségig gyakorlatilag óhajtjuk előadni s a szorosan neveléstani ismerettel nem bíró szülőkre nézve is felfoghatóvá tenni, lássunk egy példát: Ha valaki gyermekét például: rendszeretetre óhajtja szoktatni, követelje meg tőle minden dolgában és mindenkor egyformán a rendet és pontosságot. Legyen meg minden ruhájának, játékdarabjának, könyvének a maga helye s tartozzék azokat használat után okvetlenül visszahelyezni. A fejletlenebb gyermek előtt nem szükség még ennek okát és hasznát fejtegetni, szóval vele szemben okoskodni, hanem egyszerűen parancsolni. Ellenben a legcsekélyebb hanyagság, pontatlanság, rendetlenkedés sem nézendő el. A jó példa, mint mindig, itt is a leginkább czélhoz vezető. Ha a gyermek látja, hogy szülői is mennyire rendszeretök, nem fog nehezére esni e jó tulajdonság elsajátítása, sőt természetesnek fogja találni és csodálni, ha netán másoknál nem látna hasonlót. Ugyanily eljárás követendő a tisztaság, illendőség, mértékletesség és egyéb kiilsö tulajdonságok szoktatása körül. A mindennapi élet elég alkalmat nyújt majd egyik, majd másik tulajdonság fejlesztésére, csak az a fő, hogy következetesek legyünk eljárásunkban, vagyis amit egyszer megköveteltünk a gyermektől, azt előforduló alkalommal múlhatatlanul ismét ügy megköveteljük. Idővel azután úgyszólván önmagától rájön a sor a belső tulajdonok fejlesztésére, például a türelem, szerénység, igazságosság és főkép az engedelmesség erényére, melyre a fegyelemnek magának is oly nagy szüksége van, úgyannyira,