Református főgimnázium, Debrecen, 1939

5 Országos Középiskolai Tanáregyesület egyik választmányi gyűlésén ő terelte a figyelmet először a széniumos rendszer felé, amely a sok státusrendezés küzdelmei után határozott nyugalmat teremtett. 1914 óta pénztárnoka lett az Országos Református Tanáregyesületnek, melynek anyagi ügyeit mind a mai napig példás buzgalommal és gondossággal intézi, s e minőségében nagyrésze volt a tanárok gyermekei segélyezési módjának demokratikus kidolgozásában s a balatonbogiári üdülőtelep szebbé fejlesztésében. Egész lényét átható lankadatlan ismerésvágya és a művészetek iránt érzett rajongó szeretete ösztönözte arra, hogy külföldi utazásaival minél nagyobb tapasztalat-kincset és minél több művészeti élményt szerezzen magának. Egyetemi hallgató korától kezdve alig mult el nyári szünidő, hogy Európa valamelyik országában ne tett volna hosszabb tanulmányutat ismereteinek, látókörének bővítése végett. Az így szerzett tapasztalatokat és tudásanyagot nagy lelkesedéssel és szép eredménnyel hasznosította iskolai oktatása közben növendékei javára. A zenei életben is mindig szívesen vett részt. Mint kitűnő hegedűs több vonósnégyesnek és zenekarnak volt tagja. Tanári szolgálatának vége felé, midőn mások rendesen szabadulni szeretnek az újabb megterheltetéstől, ő mindig több és több munkát vett vállára. Kartársai bizalmából így lett iskolánk inspektora, helyettes igazgatója ; közben egyszer a kollégiumi igazgatótanács jegyzője, végül kollégiumi helyettes igazgató. Nagy munkabírásáért, rendkívüli odaadással végzett értékes szolgálataiért több igazán megérdemelt elismerésben részesült. A vallás- és közoktatásügyi Miniszter úr tanulmányi felügyelővé nevezte ki, a Kormányzó úr őfőméltósága gimnáziumi igazgatói címmel tüntette ki, az egyházkerület püspöke pedig a kollégiumi igazgatói címet adományozta neki. Mint kollégiumi igazgató lankadatlanul és kedvét soha el nem vesztve harcolt az elhanyagolt internátusnak modernizálásért, az ó-épület rendbehozataláért, a folyosók beüvegezéséért és a központi fűtés bevezetéséért. A tévesen értelmezett konzervatizmus álláspontján levőkkel szemben azonban minden nemes küzdelme ellenére nem tudott csatát nyerni, terveiből csak az valósult meg, hogy a jubileumra a belső udvart rendbehozták, a dísztermet, kistanácstermet kifestették, a villanyvezetéket kicserélték, s az internátus helyiségeit legalább külsőleg elfogadhatóbb állapotba hozták. Újabban a gimnáziumi internátusnak méltó helyen és formában való felépítéséért harcol, reméljük, a mi segítségünkkel együtt siker fogja koronázni fáradozását. A szívéhez nőtt Kollégium iránt táplált megható szeretete sarkalta arra az elmúlt évben, hogy a sok feltornyosuló akadályt szívós elszántsággal legyőzve, mégis megrendezze a