Református főgimnázium, Debrecen, 1939

6 jubileumról elmaradt országraszóló gyönyörű ünnepi hang­versenyt, melynek kiemelkedő száma volt Kodály Psalmus Hungaricusának művészi előadása. A jubileum előkészítése körül kifejtett eléggé nem méltányolható szervezői munkásságának másik kiemelkedő eredménye volt a kollégiumi régi alapít­ványok refundálása érdekében megindított nagyszerű moz­galma, mely már a jubileumi évben igen szép sikerrel záródott, s a jövőre nézve is jó reménységgel biztat. Ő maga is szép pél­dával járt elő egy nagyobb kollégiumi saját alapítvány létesítése által. ' Ami pedig tanári működését illeti, elsőrangú szaktudással párosult módszertani gyakorlottsággal oktatta és nevelte növendékeit, akik iránt mindig igazságos szigorúságot, de egyúttal édesatyai megértő szeretetet tanúsított. Kitűnő képes­sége volt ahhoz, hogy a különböző fejlődési fokokon levő gyer­mekek és ifjak értelmi színvonalához alkalmazkodva, hol játékos módszerrel, hol komoly tudományos alapon, de állan­dóan világos magyarázattal és szaktárgyai iránt lelkes érdek­lődést keltve értesse meg tanítványaival a nehéz matematikai és fizikai fogalmakat. Tanítványai közül többen országos hírű tudósok lettek, s a hozzá, mint szakvezető tanár mellé beosztott gyakorló tanárjelöltjei is bizonyára értékes útmutatást és indításokat vittek magukkal jövendő tanári pályájukra. A tanári érdekekért, a tanári szolidaritásért, egymás meg­értéséért, a békességért, a jó kollegiális viszonyért való kitartó munkálkodása, az ifjúság segítéséért való önzetlen fáradozása, ősi Kollégiumunk iránt érzett mélységes szeretete, minden szé­pért, jóért, igazért hevülő lelke, nemes idealizmusa, előzékeny, szíves modora megnyerte valamennyiünknek igaz tiszteletét, kartársias szeretetét és őszinte megbecsülését. Mindannyian érezzük, hogy szolgálati idejének lejártával nyugodt öntudattal tekinthet vissza harmincötéves eredmé­nyekben gazdag, egyenletes, becsülettel megfutott tanári pályájára. A segíteni, használni akarás volt állandó törekvése, egy emberöltőn át kifejtett, mindig másokért végzett termé­keny munkássága Istennek tetsző önzetlen áldozat volt a nevelés oltárán. Tanári testületünk szomorú szívvel válik meg a kedves kartárstól, a szeretetreméltó jóbaráttól. Bánatunkat az a reménységünk enyhíti némikép, hogy mint kollégiumi igaz­gató, továbbra is fenn fogja tartani velünk baráti érintkezését Biztosítjuk őt el nem múló meleg ragaszkodásunkról; távozó kedves alakját és emlékét szívünkbe zárjuk és az eljövendő jól megérdemelt nyugalom csendes éveiben neki friss erőt, jó egészséget kívánunk, és életére a jó Isten áldását kérjük. K. S.

Next

/
Thumbnails
Contents