Református főgimnázium, Debrecen, 1939

4 1906—1909-ig, három esztendőn keresztül, a karcagi református gimnáziumban működött, előbb helyettes, később rendes tanári minőségben, majd pedig a tiszántúli református egyházkerület közgyűlése 19Ó9 szeptember 1. hatállyal Zalányi János halálával megüresedett mennyiségtan-természettani tanszékre a debreceni református Kollégium gimnáziumához választotta meg rendes tanárnak, s azóta megszakítás nélkül a mi intézetünkben tanított egészen nyugalomba vonulásáig. A világháborúban 1914 augusztusától 1915 novemberéig katonai szolgálatot teljesített. Egész lelkét átható emberbaráti szeretete késztette őt arra, hogy az 1917. háborús esztendő keserves napjaiban, néhány tanártársával együtt, megalapította a Köztisztviselők Jóléti Szövetkezetét. Mint bejegyzett cég alakultak meg, mert másként nem kaptak árukiutalást. Valóságos jótétemény volt ez az intézmény az akkori Ínséges világban, mert két-három esztendőn át 500—600 tisztviselőt tudtak ellátni liszttel, zsírral, sajttal, cipővel s más közszükségleti cikkekkel, amikhez akkor igen nehezen juthattak hozzá az emberek. Később ez a szövetkezet az ú. n. Beszerzési Csoportba olvadt bele, azt pedig a Tisztviselők Fogyasztási Szövetkezete váltotta fel. A magyar oktatói rend megszervezésének a gondolata is már elég régen foglalkoztatta lelkét. Szintén néhány tanártársával együtt 1918-ban egyelőre helyi viszonylatban megalakították a Nevelőmunkások Szövetségét, amely az egyetemi tanároktól az óvónőkig egyesítette volna a nevelés munkásait. Dr. Tankó Béla elnöklete alatt több gyűlést tartottak a Kollégium dísztermében és kistanácstermében, melyeken érdekes viták hangzottak el. Országos mozgalommá való kibővülése azon bukott meg, hogy 1918—19-ben a már nagyon megerősödött szociáldemokrata párt csak a párt keretében, mintegy szakszervezetként engedte volna meg az alakulást. Ezen a nehézségen megakadt a Szövetség munkája, s a forradalmak azután lehetetlenné tették a további terveket. Az iskolai élet keretében is mindenkor és mindenütt haszánálni akart, rengeteg önzetlen munkát végzett. Hosszú időn keresztül volt ifjúsági könyvtárkezelő, szertárőr, közös tanárkari jegyző. Legértékesebb alkotása az Ifjúsági Segítő Egyesület megalakítása volt, amely évtizedeken keresztül igen jelentős anyagi támogatásban tudta részesíteni a jó előmenetelő szegénysorsú növendékeket. Az egyesületi életben is állandóan igen buzgó tevékenységet fejtett ki. Pénztárnoka volt több esztendőn át a Debreceni Tanári Körnek. E kör gyűlésein többször tartott felolvasást szaktárgyaival kapcsolatos kérdésekről, de különösen a tanárság anyagi ügyeiről, státusbeli problémákról, pl. a 20 heti óraszám és "a 40 éves szolgálati idő ellen való tiltakozás céljából. Az