Református főgimnázium, Debrecen, 1938

20 látványosság, azonban a madárvédelmi intézmények itt a parkban nagyon is kezdetlegesek. Padovától Rómán át Napoliba és innen hajón Capriszigetére megyek. Majdnem egész Olaszországon végigutazni nyitottszemű természetvizsgálónak, ez már maga is a tapasztalatoknak és új ismereteknek egész tárháza. Firenze, Róma, Napoli művészettörténelmi kincseit nem is említve. A Lombard-síkságról az Apennineken keresztül most Közép- és Dél-Olaszországba vezet utam. Másak a természeti viszonyok, más a föld és- kertművelés, az újonnan létesült városokat csak érintjük. Majd jön Napoli a világhírű Akváriummal, a Vesuvio, Pompeji, Capri, az ő sajátos életével, függőkertjeivel, a Kékbarlanggal, mind-mind óriási tömegű hasznosítható anyag a természetrajz és földrajz tanárának. Capriba tisztán az itten létesített madárvédelmi intézkedések és azok eredményeinek a tanulmányozásáért jöttem, hogy mindezt az itteni természet-és madárvédelem apostolának: Axel Munthe-nek, mint legilletékesebbnek a szájából halljam és ismerjem meg. Ez ugyan, sajnos, nem sikerült, mert Munthe épp akkor nem tartózkodott Capri-szigetén. Hazafelé véve utamat, ismét végig az olasz félszigeten Triesztbe. Majd a Karszt-fennsíkra kapaszkodik fel a vonat, lent a kéklő Adria, a gyönyörű Miramare-vel. Majd jön Postumia a világhírű cseppkőbarlanggal, a Karsztvidék csodálatos földalatti birodalmával. A világ egyik csodája ! Fent a Karszton felette tanulságos a kopár mészkőfennsíkok különleges természeti viszonyai, a szegényes termelési viszonyok, a körülkerített parányi „szántóföldek", a település különleges volta. Majd jön utána a Száva áldott síksága, az ő csodálatos, gazdag növény- és állatvilágával és földművelésével. A Száva nagyon megáradt, az árterületen néhol teljesen víz alatt állnak a folyómenti fűzbokrok, és derékig vízben állanak a gyönyörű tölgyesek. És mindenütt az igen gazdag madárvilág, amely most különösen feltűnik, mert hiszen olyan országokból jövök, ahol az évezredek óta űzött rendszeres madárpusztítás miatt nagyon is szegényes a madárvilág ! Most a gazdag és áldott Száva völgyén megyek Kelet felé, s felkeresem a világhírű Obedska barát, ahol még tömegesen fészkelnek a kócsagok, kanalasgémek és károkatonák, eredeti természeti viszonyok közepette, és állami védelem alatt. A Száva mentén, Sábáénál szerb világba jutok, ahol én többet gondolok az itteni véres harcokra a világháborúban, mint maga az idevaló jóindulatú szerb nép. Utam a Száva völgyéből most a Fruska-Gora keleti végén felkanyarodik a Duna völgyébe. Itt is nagy az árvíz. Május végén vagyunk és teljes pompájában van a folyómenti árterü-