Református főgimnázium, Debrecen, 1937

4 mációban itt Debrecenben megszületett az igazi magyarnyelvű kultúra, s a nép elkezdte élni sajátos, öncélú, magyar szellemiségtől áthatott életét. Hogy ma itt vagyunk, élünk és magyarok maradtunk, ebben oroszlánrésze van e belső életet élő városnak, embereinek és szellemi központjának, a Kollégiumnak. Ám mondhatná valaki: a statisztikának ugyan igaza van, de ez a kisarjadt lelki élet s annak bizonyságai, a könyvek a hitújítás vitairatai voltak, s okfejtéseiken már régen túlhaladt az idő. Aztán, ha ezekből kell megítélni Debrecen és a Kollégium szellemét, egészen szűkkörű volt az, s a reformáció védelmén kívül alig terjedt ki egyébre. Nos hát ez ellenvetés egészen igaztalan. A reformáció ugyanis nem volt csak negatív hitvédelem, ellenkezőleg a legpozitívebb alkotásnak bizonyult, mely minden irányban szabad útjára bocsátotta a vizsgálódást. A XVI. század Debrecenben megjelent magyarnyelvű termékei között bibliafordítások és isteni dicséretek mellett szép számmal találhatók széphistóriás énekek, latin-magyar szógyűjtemények, Verbőczy Tripartituma, Gemma Frisius számtankönyve és Méliusz Juhász Péter Herbariuma. Mind megannyi alapvetései a magyar irodalmi és tudományos életnek s első vezérkönyvei a kollégiumi oktatásnak. Nem vitás tehát : a hősi kor megalkotta a finom lelki gépezetet, az utódoknak csak a további hajtóerőről s a szervezet tökéletesítéséről kellett gondoskodni. E munkát eredménnyel végezte el az a második korszak, melyet joggal lehet a belső kiépítés korának nevezni. Ez időt a Kollégium életében legalább két évszázaddal szükséges mérni. Hősei, sikerei már körvonalozottabban jelennek meg, mert részben közelebb esnek hozzánk, részben megszólalnak a Kollégium anyakönyvi feljegyzései is. Nem lehet feladatom, hogy csak vázlatosan is számot adjak arról, ami e hosszú idő alatt a Kollégium életében végbement. Legfeljebb itt-ott rámutatok a fénycsóvákra, melyekből nemzetünk küzdelmes életébe a világosság kiáradt. A debreceni Kollégium diákja volt Alvinczi Péter, kinek tiszta, tömör stílusa kipallérozta a magyar irodalmi nyelvet. A Kollégiumból indult el világot járó útjára Szenczi Molnár Albert. A Károli-biblia javított fordítása, Szent Dávid zsoltárainak első önálló kiadása s Béza nyomán dallamosítása őrzik emlékezetét. Az ő dicsősége, hogy magyar nyelvünk szerkezetét s szóanyagát is megismertette a világgal. Melotai Nyilas István, Tófeus Mihály, Martonfalvi György mutatják tovább az utat, melyen a Kollégium nagyjai annyi vihar és vész között sikerrel próbálták vezetni nemzetüket. Külföldet járt, világlátott emberek, kik szilárd kapcsoknak bizonyultak a hazai Judományosság és a művelt Nyugat szellemi élete között is. Ők voltak a fénylő csillagok, de rajtuk kívül még hány más debreceni diák peregrinált, kikből a nemzet becsületes napszámosai lettek, hívek és munkások