Református főgimnázium, Debrecen, 1936

7 pedig katonai önkéntesi szolgálatot teljesített. Megszakításnélküli tanári működésében akkor kezdette meg igazán talentumának gyümölcsöztetését, amikor 1901-ben hat pályázó közül egyhangúlag gimnáziumunk latin-görög tanszékére választották meg rendes tanárnak. Ez idő óta egészen 1936 július l-ig, tehát 35 éven át ebben az iskolában gazdagította többezernyi tanítványának a lelkét az ókori klasszikus göröglatin kultúra értékeivel. Maga is folyton gyarapította szakismereteit és tudományát nem pusztán itthoni önképzéssel, hanem külföldi egyetemeken és nagyobb tanulmányutakkal is. Az 1903—04. tanévben a német egyetemeket látogatta, s Hellas klasszikus földjén és fénydús ege alatt tett körutat. 1925-től kezdve több nyári szünidőben Itália nagyobb városait, ókori műemlékeit, műkincseit, kép- és szobortárait tanulmányozta. Felhasználta pihenő idejét arra is, hogy bejárja hazánknak legnevezetesebb vidékeit, városait, hogy gazdag tapasztalatokkal hazatérve, minél több ismereti anyagot és lelki kincset adhasson át növendékeinek. Mint egyházi életünkben egy régi, kimagasló család sarja, őseinek vallásos szellemét örökölve az egyházi életbe szorosan belekapcsolódott. 1910 óta jegyzője a debreceni egyházmegyének, tagja a debreceni egyház presbitériumának és agilis gondnoka a Mester-utcai egyházrésznek. Gazdag tapasztalatát és bölcs tanácsadását hosszú időn keresztül igénybevette a Kollégium igazgatótanácsa s még most is az Országos Református Tanáregyesület központi igazgatósága. Értékes nevelői egyénisége miatt bízták rá több esztendőn keresztül a Szilágyi—Andaházy-intézet vezetését is. Az iskolán kívül is szélesebb körben működött ismeretterjesztő és szakszerű felolvasásaival, előadásaival, egyházi, tanügyi értekezleteken, tanári körökben és a Népszerű Főiskolai tanfolyamokon. Résztvett a világháborúban, s mint szolgálatonkívüli százados került vissza intézetünkbe, hogy tovább folytassa tanári hivatását. Tanári egyéniségének legjellemzőbb vonása a klasszikus kultúráért való határtalan, izzó lelkesedése. Szóval, tollal egyaránt küzdött a görög, latin nyelvért és irodalomért, annak iskolai tanításáért. Ha szívéhez nőtt szaktárgyairól volt szó, nem sajnált semmiféle fáradságot, hogy a humanisztikus nevelés ügyének használhasson. Örök dicsősége lesz iskolánknak, hogy az ő lelkes irányítása mellett két ízben is előadtak tanulóink egy görög tragédiát gimnáziumunkban eredeti nyelven. Másik nevelői erénye növendékei iránt való atyai szeretete és a szegénysorsú tanulóknak áldozatos gondozása és istápolása. A tanári érdekeknek, a tanári tekintélynek a tanár társadalmi, közéleti megbecsülésének mindig bátor szószólója volt. Kartársai iránt tanúsított önzetlen, szíves és meleg barátsága, nemesen értelmezett ideális konzervatizmusa, tiszta jelleme, puritán egy-