Református főgimnázium, Debrecen, 1936

8 szerűsége kivívta mindenkoron valamennyiünknek igaz tiszteletét, kartársias szeretetét és őszinte megbecsülését. Dr. Vekerdi Béla Hódmezővásárhelyen született 1882 február hó 9-én. A középiskola I—VIII. osztályát a hódmezővásárhelyi gimnáziumban végezte, ahol 1899 júniusában tett érettségi vizsgálatot. Főiskolai tanulmányait a budapesti m. kir. József Műegyetemen és a m. kir. Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta. A budapesti középiskolai tanárvizsgáló bizottság előtt letett vizsgálatai alapján 1906 októberében középiskolai tanári oklevelet szerzett a matematika-fizika szakcsoportból. 1903 szeptember 1-tő 11907 január l-ig egy évi megszakítással a hódmezővásárhelyi református gimnáziumban működik helyettes tanári minőségben, ahova 1907 január 1-től kezdődőleg rendes tanárrá választják meg. 1917 július 30-án katonai szolgálatra vonult be, s mint honvédtűzér hadapródjelölt 1918 december 30-án szerelt le. 1917 október 27-én a budapesti m. kir. Pázmány Péter Tudományegyetemen filozófiai doktorátust szerzett. Már ebben az időben széleskörű tudományos irodalmi működést fejtett ki a fizika, pedagógia és filozófia különböző területein. Szaktudományának mélyreható művelése és kitűnő gyakorlati pedagógiai készültsége indította arra a tiszántúli református egyházkerület rendkívüli intézőbizottságát, hogy 1922 szeptember hó 1-ével a debreceni református Kollégium gimnáziumának rendes tanárává válassza meg. A Debrecenben még intenzívebben folytatott tudományos munkásságának eredményeképpen a debreceni m. kir. Tisza István Tudományegyetem bölcsészeti karán 1925-ben a filozófia egyetemi magántanárává habilitáltatott. Tizennégy esztendőn keresztül árasztotta lelkének kincseit iskolánk tanulóifjúságára. Az apai szív jóságos megértése és meleg érzései vezették őt mindig a növendékeivel való érintkezésben, s így a hálás és hozzá meghatóan ragaszkodó tanítványai között kifejtett nevelői működése gazdag eredményeket hozott. Kivételes képességeit az iskolán kívül is igénybevették. Hosszú időn keresztül volt a Kollégium igazgatótanácsának jegyzője, az állami tanárképzőintézet előadó tanára, s ezenkívül lelkes buzgósággal szolgálta a művelődés ügyét ismeretterjesztő, szakszerű felolvasásokkal, pedagógiai, bölcseleti előadásokkal, tanügyi értekezleteken, tanári körökben és fősikolai tanfolyamokon. A tanári karhoz intézett búcsúlevelének meleg hangja mutatja, hogy csaknem másfél évtizedes közöttünk való működése elszakíthatatlan szálakkal fűzte őt egybe velünk. Rendkívül örülünk, hogy új munkaterén sem válik el lélekben tőlünk, s változatlan őszinte barátsággal érez irántunk. Kitűnő szakképzettségével, mélységes pedagógiai tudásával, nemesveretű tanári egyéniségével iskolánknak egyik fő dicsekedése volt.