Református főgimnázium, Debrecen, 1936

6 földrajzi szertár őre s több éven keresztül az ifjúsági és tanári könyvtár felügyelője, továbbá mint tanárkari, közös tanárkari jegyző is hasznosította tehetségét és képzettségét. Ő kezdette meg gimnáziumunkban a kultuszminiszteri rendeletet jóval megelőzve a széleskörű, ötévi ciklusban az egész Nagy-Magyarországra kiható tanulmányi kirándulásokat, melyek a tanuló ifjúságra nézve a sokoldalú okulás gazdag forrásaivá váltak. Az Országos Református Tanáregyesületnek hat éven keresztül központi jegyzője volt, az Országos Középiskolai Tanáregyesületben tevékeny munkásságot fejtett ki mint a földrajzi bizottság tagja s a Debreceni Tanári Kör jegyzője. Szaktárgyaiból számos előadást és felolvasást tartott iskolai ünnepélyeken, tudományos egyesületekben, Népszerű Főiskolai Tanfolyamokon, szabadiskolákban, munkás testületekben,, különböző társadalmi alakulatokban, a népművelési bizottság felkérésére közeli városokban és falvakban. A történelmet vezérlő nagy eszmék, emberek és események mindenkor hivatott szószólóra találtak benne. A világháború őt is elragadta a katedráról, s annak borzalmait átszenvedvén, mint Károlycsapatkereszttel kitüntetett szolgálatonkívüli százados tért vissza tanári hivatásának folytatása végett intézetünkbe. Tanári és emberi egyéniségének hü tükre az a megható önvallomást tartalmazó levél, melyet búcsúképpen a tanári testülethez intézett. Az ősi anyaintézetéhez való gyermeki ragaszkodás, mélyen vallásos lelkülete folytán Isten akaratában való megnyugvás és sorsával való megelégedés, az ifjúságnak atyai módon való szeretete, az abszolút értékeknek és örök eszméknek tántoríthatatlan szolgálata, a tanári munka eredményének bölcs mérlegelése, filozófus lelkének derűs nyugalma és harmonikus kiegyensúlyozottsága, végtelenül szerény modora, a félrevonulásnak és magánynak megható kedvelése mind-mind egy-egy értékes vonása az ő lelki arcának. Eredeti gondolkodásmódja, ötletes, színes előadása, zamatos beszéde, jóságos szíve, kartársias érzülete miatt mindnyájan szerettük, tiszteltük és becsültük. Dr. Szeremley Béla Tiszadobon régi hírneves, református lelkészi családból született 1877 augusztus hó 3-án. A középiskola I-—VI. osztályát a hajdúböszörményi, a VII—VIII. osztályát pedig a kisújszállási református gimnáziumban végezte. Főiskolai tanulmányait a kolozsvári m. kir. Tudományegyetemen folytatta, ahol 1900 május 16-án középiskolai tanári oklevelet szerzett a görög-latin szaktárgyakból; ugyanezen év december 15-én pedig a klasszika filológiából mint főtárgyból, az archeológiából és ókori történelemből, mint melléktárgyakból summa cum laude fokozattal doktorrá avattatott. — 1899—1900. évben helyettes tanári minőségben a szászvárosi Kun-kollégium gimnáziumában tanított, az 1900—1901. évben