Református főgimnázium, Debrecen, 1935

10 ponti áttekintésével és könnyedén átfogó megoldásával régen kiemelkedett már a középiskola falai közül. Egyházi főhatósága korábban elhívta már a tiszántúli református középiskolák felügyelőjéül iskolák felett való őrálló működést bízván reá. De mélyreható pedagógiai munkásságával magára vonta a kultuszkormány figyelmét is, s ennek eredményeképpen a Kormányzó úr Őfőméltósága őt az egyetlen református tankerület élére királyi főigazgatóul kegyesen kinevezte, s'így a magyar közoktatásügy országos intézésének egyik jelentős tényezőjévé tette. E kineveztetés folytán az intézetünkben viselt igazgatói tisztéről 1935 július hó 31-én lemondott. Az ő távoztával valamilyen két csodálatosan ellentétes feszítő érzés töltötte meg szívünket, a repeső büszke öröm és a fájdalmas szomorúság érzése. Egyszerre két zászló lengett ősi intézetünk homlokzatán, az egyik diadalmas örvendezésünk trikolorja, a másik magunkrahagyattatásunk, bús árvaságunk gyászlobogója. Örvendtünk, hogy az államfői kegy Bessenyei Lajost, mint Kollégiumunknak dicsekedését és szemefényét, képességeinek megfelelő helyre állította, de éreztük, hogy ezáltal megfosztott bennünket gyámolító vezérünktől, akit akár vakon is követhettünk, mert tudtuk, hogy a helyes irányt mutatja számunkra. Hogy iskolánk mit köszönhet az ő tanárkodásának és igazgatásának, azt egyelőre fel sem tudjuk mérni. Önzetlen és bátor harcosa volt a tanári testület jogos anyagi és szellemi érdekeinek. Küzdelmeit és harcait azért koronázta állandóan siker, mert éles logikájával és csodálatos jogérzékével csak igaz ügynek állott szolgálatába. Vezérségre termett gerinces egyénisége, férfiasan kemény karaktere, meggyőződésének lenyűgöző ereje, helyesnek bizonyult elvei mellett való rendületlen kitartása, pedáns rendszeretete, katonás pontossága, soha meg nem alkuvó lelkiismerete, imádott Kollégiuma anyagi és szellemi érdekeinek áldozatos istápolása hódoló tiszteletet keltett mindannyiónkban iránta. Szívesen követtük a néha esetleg szigorúnak látszó utasításait, mert éreztük, hogy a rendelkezést és parancsot a hidegen fontolgató agy adta ki, de a teljesítés mértékét és mikéntjét a melegen érző, megértő kartársi szív kérte számon. Közöttünk, mint fiai között, nemes életfelfogásával harmonikus rendet tartott, istenáldotta derült kedélyével testvéri közösséget teremtett körünkben. Mint jó apa, világító példával és kimagasló emberi mértékkel járt előttünk és irányított bennünket. Ha pedig az utánzásban messze lemaradtunk tőle, gyengeségünket megbocsátotta, mert méltányolta lelkes igyekezetünket. Szeretete nem mézes-mázos szavakban, hanem értünk harcolt kemény küzdelmeiben és érdekeinkért végzett önzetlen cselekedeteiben nyilvánult meg. Nem voltunk lágy szeretettel elkényeztetett gyermekei, hanem magasztos hiva-