Református főgimnázium, Debrecen, 1935
III. Vitéz dr. Bessenyei Lajos. Nagyváradon született 1879 január 1-én ősrégi kálvinista családból. Középiskoláit a debreceni református Kollégium gimnáziumában végezte mindvégig jeles eredménnyel. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta, ahol 1901 június 8-án görög filológiából, mint fő-, latin filológiából és indogermán összehasonlító nyelvészetből, mint melléktárgyakból summa ciim laude fokozattal bölcsészetdoktori diplomát, 1902 április 21-én pedig latin-görög szaktárgyakból középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1901 szeptember 1-től 1902 szeptember 30-ig a zilahi református gimnáziumban helyettes tanári minőségben tanított, 1902—03. évben egyéves önkéntes volt, 1903 október 1-től 1912 augusztus 31-ig a hajdúböszörményi református gimnáziumban működött rendes tanárként, amikor intézetünkhöz hívták meg Sinka Sándor tanszékére, s itt hosszú, hősies harctéri szolgálat-megszakítással iskolánknak 1929 július l-ig rendes tanára, ezt követőleg pedig 1935 július 31-ig igazgatója volt. Istentől nyert kivételes egyéni képességeit már gregárius tanár korától kezdve igénybe vették és méltányolták a különböző pedagógiai közületek és hatóságok. Nagyszámú tisztségei közül csak a legfontosabbakat említve : elnöke az Országos Református Tanáregyesületnek, vidéki alelnöke az Országos Középiskolai Tanáregyesületnek, elnöke a Debreceni Tanári Körnek, társelnöke és ügyvezető elnöke a Kollégiumi Diákszövetségnek, elnöke a Magyar Cserkészszövetség IX. kerületének, díszelnöke a Magyar Cserkészszülők és Cserkészbarátok Országos Szövetségének, rendes tagja a Magyar Pedagógiai Társaságnak, rendes tagja Debrecen sz. kir. város kisgyűlésének és törvényhatósági bizottságának, stb., stb. E száraz életrajzi adatok és egy magasba ívelő pályának mérföldkövei már önmagukban is rengeteget beszélnek. Mindenekelőtt tökéletesen meggyőznek bennünket arról, hogy vitéz dr. Bessenyei Lajos szédítően sokirányú tevékenységével, széles horizontú látásával, szövevényes probléma-köröknek köz/