Református főgimnázium, Debrecen, 1935

7 Mint tanár általános szeretetnek s tiszteletnek örvendett, jóízű humora a tanulókkal való bánásmódját is bearanyozta. Mint igazgató az iskola és a tanári társadalom érdekéért mindenkor szívvel-lélekkel küzdött, de épúgy szívén viselte az ifjúság ügyeit, szigorú volt velük, ha az iskola iránt rosszakaratot látott, de megvédelmezte őket, ha igazukról meggyőződött. Igazgatósága alatt életének főműve főgimnáziumunk mintaszerű új épületének megalkotása volt. Ennek létrehozásában oroszlánrésze volt. Mint az építési bizottság előadója a legnagyobb alapossággal, szinte pedáns gondossággal készíttetett elő minden legapróbb részletet. Más iskolákat is áttanulmányozott, s amit jónak látott, megvalósította. Szerencse, hogy szinte teljhatalma volt ; az akkori főgondnok urunk, gróf Degenfeld József minden javaslatát megértő jóváhagyásával elfogadta s elrendelte. Az építés alatt is mindenre kiterjedt a figyelme, minden helyiség berendezését, minden legkisebb bútor tervét átvizsgálta, s a legpraktikusabb gondolatokkal javított azokon, a mesterek tervein, számadásain mindenütt ott a keze nyoma, javított, ellenőrzött, hogy minden a legjobb legyen. Ő volt a tervező, ellenőrző, átvevő egy személyben. A ma is szép épület mindig büszkén hirdeti nevét. Szerencse, hogy a háborús évek előtt elkészült. Életének legboldogabb napja lehetett, amikor 1913—14. évben átköltözhettünk az új, nagyszerűen felszerelt iskolapalotába. Mint kollégiumi igazgatónak az egész főiskola ügyei kerültek gondos, lelkiismeretes s mindent alaposan ismerő vezetése alá. Szervezeti kérdésekben elismert tekintély volt. A Kollégium anyagi érdekeiért bátran síkraszállott, s még bátrabban küzdött a Kollégium nemes hagyományai mellett. Kényes helyzetekben is, különféle eszmeáramlatokkal szemben bátran kimondta, amit igaznak tartott. Mint a tanári nyugdíjintézet jegyzője, sokat fáradozott kartársai érdekében. Ő dolgozta ki 1895-ben a nyugdíjintézet alapszabályait, s ő készítette el a kollégiumi tisztviselők és szolgák nyugdíjintézetének alapszabályait is. Minden özvegynek s árvának ügyét szeretettel karolta fel, s hosszú idő óta minden nyugdíjügyet ő intézett el a törvények alapos ismeretével s pontos lelkiismeretességgel. 1896-tól 1902-ig a Debreceni Protestáns Lap tanügyi rovatát vezette. Számos felolvasást tartott az Országos Református Tanáregyesületben. Ö mutatta be 1901-ben a karcagi közgyűlésen az akkor korszakalkotó új találmányt, a fonográfot. A Tanáregyesületnek igazgatósági tagja volt, s nyugalombavonulása után tiszteleti taggá választották. Nem várt soha elismerést, szeretett csendben másokért dolgozni. Fő jellemvonása a pontos, lelkiismeretes kötelesség-