Református főgimnázium, Debrecen, 1929

^döntő súlyú elhatározást kezdeményezett, vagy tervet, javaslatot érlelt meg. Úgyhogy, mikor 1899-ben ez egyesület tiszteletbeli taggá választotta, az akkori halhatatlan emlékű elnök, Beöthy Zsolt, méltán aposztrofálhatta így : ,,Ecce magister verus!" De az egyesületi életben messze-messze kimagaslik ama cselekedete, hogy 1902-ben megalakítja az Országos Református Tanáregyesületet, amelynek azóta folytonosan elnöke, vezérlő és éltető lelke. Aki valaha résztvett az Országos Református Tanáregyesületnek évenként hol itt, hol ott megtartott valamelyik vándorgyűlésén — pedig ki ne lett volna egyik gyűlésen se —, az személyesen tapasztalhatta azt a varázslatos erőt, ami a Dóczi Imre személyéből szinte szerteárad az egyesület minden egyes tagjába és ragaszkodó taggá, buzgó munkássá avat mindenkit az egyesület egyetemével szemben. Azok az elnöki megnyitó beszédek, amelyeket ilyenkor Dóczi Imre tartani szokott, mindig messze elhangzottak és igen gyakran irányítólag hatottak a magyar közművelődés egész területére. Bátran elmondhatjuk, ha szakképzettségét, nevelői rátermettségét, kiváló szellemi erejét és jellembeli nagyságát -igazán és méltán akarták volna gyümölcsöztetni és értékesíteni, akkor Dóczi Imrét a közoktatásügy államtitkárává kellett volna tenni hosszú időre, hogy így az egész magyar kultúra közvetlenül érezhette volna áldásos munkájának hatását és irányítását. Egy ilyen rendkívül munkásélet eltöltése közben, még aktív szolgálatban, érte meg 1929 szeptember 30-án Dóczi Imre a 80-ik életévet. E szokatlanul ritka évforduló alkalmából meleg üdvözletükkel felkeresték dr. Baltazár Dezső püspök, Karai Sándor kollégiumi igazgató, Ady Lajos tankerületi főigazgató • a debreceni nem református középiskolák igazgatóival stb. Az Országos Református Tanáregyesület nevében S. Szabó József társelnök, c. főigazgató, a magyar református tanárság nevében dr. vitéz Bessenyei Lajos református gimnáziumi igazgató, a középiskolai ifjúság nevében gr. Haller Gábor, ref. gimn. VIII. o. t., önképzőköri elnök, vezettek küldöttséget a jubilánshoz és intéztek hozzá köszöntő beszédeket. Ezek közül ide iktatom azt, amit a magyar református tanárság nevében mondottam : Méltóságos Felügyelő Űr! Midőn a mai napon, melyen Méltóságos uram Isten kegyelméből, életének <S()-ik évét testi és lelki erőben és egészségben betöltötte, itt, Méltóságodnál, megjelenünk, hogy határtalan ragaszkodásunknak, mélységes szeretetünknek, legőszintébb tiszteletünknek kifejezést adjunk, gondolataink önkéntelenül is a messze ókorban szállnak vissza. Semmi sem természetesebb ennél, hiszen olyan magyar embernél vagyunk most, aki a pátriárkák korát meghaladó hosszú életében a görög-római tudománynak mindig a legbuzgóbb munkása,