Református főgimnázium, Debrecen, 1929

4 mikor kint az életet járó férfi olykor-olykor megtér a szülei hajlék fedele alá. E kölcsönös és bensőséges ragaszkodás érzései válnak fájókká most, amikor — legalább a hivatalos formák szerint — az elválás szomorú ténye veri le lelkünket. Úgy érezzük, hogy határtalan szeretetünknek és mélységes tiszteletünknek adjuk parányi jelét azzal, ha e lapokon néhány szóval vázoljuk Dóczi Imre életét és pályafutását. Dóczi Imre élete fontos történelmi korokat foglal egybe. Mikor született, 1849 szeptember 30-án (Vilyben, Zemplén m.), az osztrák kamarilla letiport nemzetünk felett akkor dühöngött legvérszomjasabban. Gyermekkora a Bach-korszak alatt telik el, ifjúkora viszont a kiegyezés után nekilendülő években bontakozik ki. Mint férfi, látja és átéli a millennáris Magyarországot, amely 30 milliós magyarról álmodik szépet, gyönyörűt. S ime, öregségében, kitör a világháború, aztán jön a forradalom és a kommunizmus, majd Trianon s most, élte estéjén, egy csonkahazában kesereghet az igaz hazafi minden fájdalmával „nemzeti nagy létünk nagy temetőjén". A középiskolát és a theologiát Sárospatakon végezte, mig tanári oklevelet 1870-ben szerzett a kolozsvári egyetemen a classica-philologiából. Már előbb, 1876ban, megválasztják a nagykőrösi református főgimnáziumhoz a görög nyelv rendes tanárául, 1887-ben pedig a debreceni református főgimnáziumhoz a Lengyel Zsigmond halálával megüresedett latin-görög nyelvi tanszékre. Itt aztán Tüdős János halála után, 1894-ben, igazgató, Joó István halála után pedig, 1898-ban, a tiszántúli református egyházkerület középiskolai felügyelője lett. Azóta megszakítás nélkül működött ez állásában, úgyhogy ez iskolai évben közpályájának — 1876-ot véve kezdőpontul — 54-ik esztendejét töltötte be. De e szoros értelemben vehető pedagógiai ténykedésén kívül meg kell említeni azt is, hogy a református egyház is erős mértékben, gazdag gyümölcsöztetésben igénybe veszi az ő tehetségét és bámulatos munkabírását. Az Egyetemes Konventnek több, mint négy évtized óta tagja, itt az egyetemes tanügyi bizottságnak előbb előadója, majd alelnöke, végre társelnöke. Már az 1891—93. évi zsinatnak is rendes tagja volt, azóta pedig minden zsinatunknak egyik kimagasló törvényalkotója. A tiszántúli egyházkerületnek 1910 óta tanácsbírája, a debreceni egyháznak pedig buzgó presbytere. Végül ki kell emelni azon működését, mellyel a magyar középiskolai tanárságnak szellemi, erkölcsi és anyagi javait munkálni, előmozdítani, tovább fejleszteni soha meg nem szűnt, hanem mindig a legelsők között buzgólkodott, sőt, ha kellett, harcolt e célokért. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Debreceni Körének több, mint húsz éven keresztül volt országos hírű és tekintélyű elnöke, mialatt több fontos kérdésben