Református főgimnázium, Debrecen, 1928

I. A debreceni református kollégium tanulóinak segélyezése. Felolvasás a Baltazár—amerikai-alapítvány 1929 május 24-én tartott ünnepélyén. A Baltazár—Amerikai-alapítvány, melynek emlékére és tiszteletére tartjuk a mai ünnepélyt, kollégiumunk történetében íorszakos jelentőségű. Hogy jelentőségét megérthessük és méltányolhassuk, vissza kell mennünk a múltba és rövid történelmi levezetésben föl kell tüntetnünk kollégiumunk növendékeinek segélyezését. Szállóigévé vált, mert teljes valóságon alapul, az a mondás, nogy a debreceni kollégium a szegények iskolája. Mint tanuló íjak társasága, szövetkezete, latinul coetus, keletkezett, így aevezte magát századokon keresztül, de ilyen meghitt, társaságos, testvéri viszonyok között is tartotta fenn magát a szénior vezetése alatt mai szemmel nézve nagyon primitív, azonban a régi kornak és a célnak megfelelő körülmények íözött. A coetus évről-évre nem vett fel több tanulót, mint amennyinek eltartását, tehát lakását, élelmezését, ruházatát, könyvekkel ellátását biztosítani tudta. A coetus anyagi ügyeinek ntézése a sedes scholastica ellenőrzése mellett a senior és contra>criba tiszte volt. Legnagyobb részben pénznélküli, szegény tanulók jöttek a coetusba, akik mindent az iskolától kértek és tártak. Az a néhány vagyonos, leginkább előkelő nemes, akit a tudnivágyás ide hozott iskolába, nem volt a coetus tagja, nem öltözött ennek egyenruhájába, kint lakott és étkezett a városban s csak a tanításra járt be. A kisebb tanulók, akik ílemi és gimnáziumi tanulmányokat folytattak s még nem írtak alá a coetus törvényeinek, az iskolának és a nagyobb diákoknak voltak a szolgái, tehát a coetus szolgatagjai s mint ilyeneket tartotta őket a coetus. Eleinte mendicansoknak, később servienseknek vagy servitoroknak, azaz kolduló- és szolgatanulóknak nevezték őket. A mendicans elnevezés reformációkorabeli, sőt visszanyúlik még az azt megelőző időkbe. Tudjuk, hogy Luther is ilyen mendicans tanuló volt. A név eredetéhez a mendicans i