Református főgimnázium, Debrecen, 1928

17 engedje meg, hogy az itt nevelt valamennyi nemzedékben, a legifjabb nemzedékben is lássa kikelni és nagyranőni e magvakat ! Az igazgató válasza: ,,Az isteni Gondviselés és általa e földön kimért életsorsom engem a tanítói pályára vezetett. A tisztes szegénység pályájára, ahol földi kincs, vagyon, gazdagság, rang nem jut osztályrészül. Ifjú koromban, pályám elején, amikor még zengett a szívem és rímes dalokba öntöttem érzésemet s amikor a becsvágy hatalmas erővel dolgozott bennem, egyik versemben ezt írtam : „Forró vágyam hajt, űz, sarkal, Megyek, futok szomjas ajkkal, S kifáradva majd egészen, Egy öl földdel majd megelégszem." íme, pályám végén, öreg koromban, amikor becsvágyam már lelohadt és erőm hanyatlik, csakugyan nem mondhatok magaménak mást annál az egy öl földnél, amely a temetőbe várakozik reám és amivel meg kell elégednem. És én mégis nagyon, de nagyon gazdagnak érzem magamat. Az a sok szeretet, ami a délelőtti évzáró ünnepélyen és most az üdvözlő- és búcsúszavakból árad felém, olyan gazdaggá tesz engem, hogy azzal a földnek semmiféle kincse nem ér föl. Szívem csordultig tele van és nem találok szavakat a ragaszkodásnak és szeretetnek azokra a meleg érzelmeire, amelyek feljebbvalóim, tanártársaim, a tanulóifjúság részéről igazán megható s érdememen felül megtisztelő beszédekben nyertek kifejezést. Nem tudom megköszönni azt a meleg rokonszenvet és érdeklődést, amely az én üdvözletemre és búcsúvételemre az iskolán kívül álló pályatársaimat, tanítványaimat, barátaimat, jóakaróimat és a szülőket is ilyen nagy és díszes társaságban hozta össze. Azalatt a 35 év alatt, amelyet 40 éves közszolgálatomból e városban töltöttem, mint a kollégium szellemi munkása, éltem útján a szeretetnek sok kedves virága nyilt előttem, most pedig, amikor innen távozom és a kollégium szolgálatából megválók, e virágokból egy egész bokrétát, óh nem ! egy egész nagy koszorút kegyeskednek messzemenő jóakarattal kötni és a fejemre helyezni. Ügy érzem, hogy mint valami glória ragyog ez az én fejemen, befényesíti életemet és elkísér sírom kapujáig. De gazdaggá tesz az a tudat is, hogy derék férfiakat nevelhettem a hazának, az egyháznak és az emberiségnek s a magyar nemzeti közműveltségnek, tudománynak és irodalomnak egyik szerény tényezője lehettem. Főgimnáziumi értesítő. 2