Református főgimnázium, Debrecen, 1928

18 Legmagasabbra fokozza pedig gazdagságomat az a boldogító valóság, hogy Magyarország egyik legrégibb, leghíresebb, legdicsőbb múltú tanintézetében ápolhattam a hitnek, tudománynak és hazaszeretetnek megszentelt háromságát. Ez az én csekélységemet fölmagasztosítja és olyan kinccsel ajándékoz meg, melynek értéke fölülmulhatatlan. Soha nem feledhető hálával gondolok az én kedves Alma Materemre, a sárospataki fényes nevű főiskolára; örömmel és büszkén vallom magam tanítványának, de hogy ezenkívül még a debreceni kollégium tanára, sőt igazgatója is lehettem és így két ilyen ősi, a református egyházban és a magyar kultúrában halhatatlan érdemeket szerzett tanintézetnek voltam és vagyok szellemi örököse és letéteményese s hogy ebben a két főiskolában a magam és tanítványaim számára a régi fénynél új szövétneket gyújthattam, ezt én, lélek szerint, nem adom a földnek semmiféle gazdagságáért. Hogy mik voltak az én tanári pályám vezérlő csillagai, mik tanítási és nevelési elveim s eljárásom, mi volt nekem ez a kollégium, ahol életem javát leéltem, hűséggel és szeretettel átdolg9ztam, arra most nem tudnék, de nem is óhajtok feleletet adni. Életem nyitott könyv, olvashat benne és belőle mindenki. Én csak azt érzem, hogy nagy kincsekkel: kötelességem hív teljesítésének tudatával, lelkiismeretem tisztaságával, hófehéren megőrzött eszményeimmel, a tudomány és műveltség iránti olthatatlan lelkesedéssel és ennek az egész nagy kollégiumnak szívemet elborító szeretetével kötöm ki éltem hajóját a nyugalom révében. Mindezek boldogító, szép emlékekkel töltik be és gazdagítják meg életemet. Mintahogy a rege szerint a Memnón szobra megzendült, amikor a hajnal sugára érintette, úgy zeng majd az én szívem is, amikor ennek a hajnalfényben tündöklő, örökifjú kollégiumnak a gondolata reászáll. Ez a kedves melódia és édes zengés lesz a távolban hátralevő életem gyönyörködtető]e s ide köti lelkemet elválhatatlanul a kollégiumhoz. S ha az én képemet, munkámat és emlékezetemet sem mossa el a futó idő, hanem megmarad itt a kollégium vezetői, tanártársaim, tanítványaim, barátaim, jóakaróim lelkében, ezzel az én még rövid életem boldogsága teljessé válik. Hálás köszönet ezért a kitüntető megtiszteltetésért és szeretetért. A jó Isten áldja meg minden javával ezt az iskolát, az egész kollégiumot; áldja meg ennek nagyjait és kicsinyeit; áldja meg mindazokat, akik engem szívökbe fogadtak és ott megtartanak !" A formailag és tartalmilag egyaránt gyönyörű beszéd hatását fokozta az a kölcsönös meghatottság és elfogódás, mely úgy