Református főgimnázium, Debrecen, 1928

16 tekintetben különösen ki kell emelni, hogy az Orsz. Reformátuí Tanáregyesület megalkotásában és kifejlesztésében, annak nagynevű elnöke Dóczi Imre után neki van a legnagyobb érdeme, Munkássága egyetlen irányban sem csökkent azóta sem, miótg (1922 január) a gimnázium igazgatását átvette. Ez új munkakörében nemcsak a nagyarányú adminisztráció nehezedett reá. hanem a tanári kar egységét és békességes együttműködését fenyegető veszedelem elhárítása is, mely veszedelmet az akkori viszonyok szülte események idéztek elő. Igazgatói működésének legnagyobb és legszebb eredménye, hogy az iskola munkájához szükséges harmóniát biztosította és megerősítette. E szép munkájára, mint nem akták, hanem lelkek adminisztrálására, amely mindig az egyéniség természetellenes korlátozása nélkül ment végbe, mindvégig lélekemelő önérzettel tekinthet vissza. Azonban a közéleti tevékenység lehet elismerésre méltó, az irodalmi munkásság tiszteletgerjesztő, egy-egy hivatalfőnöki tevékenykedés nélkülözhetetlen és nagyjelentőségű, az ember értékét mégis az adja meg, hogyan tölti be tulajdonképpeni élethivatását, azt a helyet, ahová a saját választása alapján a sors állította. A mi igazgatónk élethivatása, mely minden többi tevékenységének mintegy radiációs pontja volt: a vallástanárság, amelytől igazgatósága idején sem szakadt el. Erre való elhivatottságát mutatja, hogy a vallástanórák bármilyen szorgalmatos megtartásával éppen nem látta kimerítve feladatát, sőt leggyümölcsözőbb eredményeit ezeken túl az Ifjúsági Gyülekezetben érte el, mely az ő legsajátosabb alkotása. Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! A tanári munka értékét, függetlenül minden, bárhonnan jövő elismeréstől vagy kárhoztatástól, az adja meg, hogy hány ember lelkét tudja a maga ideáljai szerint formálni, a lelkét mozgató eszményekkel telíteni. És az, hogy vájjon át tudja-e sugároztatni a reá bízott lelkekbe a hit erősségét, a krisztusi lelkületre való törekvés erényét, jó és balsorsban az Isten kezére való ráborulás áldott nyugalmát ? Ha ez magamban sincs meg ; ha ezt csak hivatalból tanítom, de mint charakter indelebilis, az én lelkemnek nem alkotó eleme, minden tanításom hiábavaló. Nagytiszteletű és Méltóságos Főigazgató Úr ! Minden hivalkodás nélkül, mint aki évek óta rendszeresen eljárok ifj. gyülekezetének összejöveteleire, istentiszteleteire, ahol annyiszor éreztem, hogy uralkodni e világ felett nem tudomány, hanem hit, tanúságot tehetek, hogy itt a maga eszményei szerint alakította az ifjú lelkeket és élete munkásságának legmaradandóbb emlékeit itt hagyja maga után s az itt elvetett magvak teremnek legbővebben. Tanártársaimmal, Méltóságodra mindvégig szeretettel és tisztelettel gondoló kartársaival kérem a mindenható Istent,