Református főgimnázium, Debrecen, 1928

15 Az ünnepélyen a jubilált és búcsúzó igazgató kartársai, tanítványai, barátai, ismerősei és növendékeink szülei nagyszámmal jelentek meg. Püspök úr azonban — nagy sajnálat búnkra — közbejött, másnemű elfoglaltsága miatt nem vehetett azon részt s képviseletével dr. Dóczi Imre egyházker. középiskolai felügyelőt bízta meg. Dóczi Imre, a nála megszokott ékesszólással és súlyos tartalommal előadott, nagyhatású beszédét gyorsíróval nem jegyeztettük le és így — fájdalom — nem tudjuk itt reprodukálni. Koncz Aurélné azzal a megnyerő kedvességgel és közvetlenséggel üdvözölte S. Szabó Józsefet s egyúttal búcsúzott el tőle virágcsokor átadásával, amellyel ő minden föllépésekor mindenkit meg tud hódítani. Megható volt intézetünk szónokainak, a tanárok, a cserkészek és a tanítványok nevében búcsúzóknak a távozó igazgató érdemeit méltató, iránta érzett tiszteletüket és szeretetüket kifejező s a távozásával szívökre borult bús érzelmeket tolmácsoló beszéde. De főként nagy tetszéssel és különös megindultsággal fogadta az egész népes és díszes gyülekezet dr. Kesserű Lajos kir. kúriai bíró, törvényszéki elnök spontán megnyilatkozását, amelyben a gimnázium tanulóinak szülői nevében találó, szép szavakkal búcsúzott el az igazgatótól. Itt közöljük tanárkarunk szónokának, dr. Szabó Mártonnak búcsúbeszédét s aztán igazgatónknak az üdvözlő- és búcsúbeszédekre adott válaszát. A dr. Szabó Márton beszéde : Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! Harmincöt esztendővel ezelőtt, 1894 szept. havában, mint nagyérdemű Tüdős János utódát, egy szelídlelkü, vídámkedélyű ifjú embert iktattak be a gimn. tanárok sorába, akiről mi, akkor VIII. o. tanulók azt állapítottuk meg, hogy pályáttévesztett, mert inkább leányiskolába való. És most, mikor már erősen deresedő fejjel, én mondom el tanári karunk búcsúzó szavát, az első, amit ki kell jelentenem, hogy fiatalos ítéletünkben erősen csalatkoztunk. Csalatkoztunk, mert S. Szabó József főigazgató úrban olyan energia és következetes fegyelmezési készség nyilvánult meg, akiben a mi nagy, fokozottabb követelményekkel fellépő iskolánk is mindig biztosan megtalálta a maga emberét. Sőt tehetsége itt bontakozott ki, itt lett a magyar protestáns tudományosság és tanügy egyik országos jelentőségű munkásává. Azzá tették a tudomány terén adott irodalmi művei, melyek részint egy-egy, még föl nem derített kérdést kutattak ki, részint, mint ismeretterjesztő és népszerűsítő művek, tankönyvek és bírálatok vitték szét szélesebb körbe a tudományos kutatások eredményeit. Tanügy társadalmi