Református főgimnázium, Debrecen, 1927

12 szabatósabbá és termékenyebbé tenni. Erre nemcsak az a védelem kötelez, aminek kérése és követelése kollégiumunk eszményeinek megtámadása miatt mindnyájunk lelkiismeretének ajtaján kopogtat, zörget és dübörög, hanem hazánk szomorú sorsa is. Ha elvehették hazánk szent testének a kétharmadát, a megmaradt egyharmadon három annyit kell dolgoznunk, áldoznunk, küzdenünk. Ez a kötelesség kiváltképpen néz mireánk a legmagyarabb ősi kultúrintézmény gyermekeire, akikre a lelkiismereti és alkotmányos szabadság öröksége jogaival és kötelességeivel, elsőrenden szállott. Kérdezem azért, hogy kívánjátok-e a debreceni kollégium diákjainak szövetségét megalakítani '? Ha igen, akkor ennek az egyértelmű óhajnak határozataként kimondásával nyitom meg a gyűlést." A szövetség megalakulásának lelkes éljenzések között történt kimondása után S. Szabó József az alábbi beszédben ismertette az előkészítőbizottság munkásságát: „Kollégiumunk kedves volt diákjai ! Két esztendővel ezelőtt a kollégium tanárairól és kiváló növendékeiről írt könyvemben annak a sóvárgó vágyamnak adtam kifejezést, vajha megmozdulna kollégiumunk egykori tanítványainak hatalmas serege, mint a Shakespeare birnami erdeje és az Alma Mater kebelén összeölelkezve egy nagy táborba egyesülnének és olvadnának össze a volt tanítványok, mintahogy együtt voltak valamikor, amikor itt az öreg kollégium termeiben, folyosóin, udvarain enyelegve, játszva, tanulva, magasbatörve élték gyermek- és ifjú éveiket. Az óhajtásból ime örömteljes valóság lett. Itt van a tanítványok tekintélyes tábora, leborul az Alma Mater előtt, megcsókolja köveit, mint hajdan Antaeus az anyaföldet és megindult szívvel rebegi: ,,Edes szellemi szülőanyám ! Nem feledtem el azt a sok jót, amit egy egész életrevalóul adtál nekem ; eljöttem, hogy áldjalak ; hogy ragaszkodó hűséggel tegyem elődbe érted áldozatokra is kész szívemet !" És szól az Alma Mater : ,,Óh jertek ölembe Hű gyermekeim, Áldásra emelten Várnak kezeim !" S az áldó kéz megpihen a diákszövetségbe tömörült hálás tanítványok sokaságának feje fölött. Az a több tagból álló, lelkes gárda, mely azt vállalta magára, liogy a kollégiumi diákszövetség megalakulását előkészíti, eleitől kezdve tisztában volt feladatának nehézségeivel. Érezte, tudta, hogy a közel 400 esztendős, minden időben országos jelentőségű debreceni kollégium diákszövetsége nem lehet olyan körű és méretű, mint amilyen már mindenfelé több van az országban. Ez a kollégium olyan nagyarányú,